Ikvai Nándor szerk.: Gödöllőiek, szentendreiek. Művészettörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 10. Szentendre, 1982)

Gödöllőiek - Polónyi Péter: Visszaemlékezések a gödöllői művésztelepre

A munkadarab tervezése, értékesítése „Az Iparművészeti Társaság közvetítésével mindjárt felszólították Kriescht, hogy vegyen részt a nagy internacionális olasz kiállításon, Velencében és Milánóban, ök aztán termeltek. Kaptak államsegélyt, hogy ezt a szép munkát, amely nemzetmentő munka is, végezzék... Amikor a milánói kiállításokról aranyérmekkel jöttek haza, és általános, országos siker lett, azt mondták, és ez így van, hogy a magyar művészet világsikert aratott, és elsősorban a szőnyegekkel." (2.) „A lányok sok szép dolgot készítettek a kiállításra: perzsaszőnyegeket, gyöngyperzsát, serebek szövést, torontálit, szumákot, francia ógobelint. A szőnyegek mind északi fonalakból készültek. Rafiából fonott táskák is voltak, ezeket selyemmel béleltük. Mikor elkészült a kiállításra szánt anyag, mindnyájunkat lefényképeztek, s azt mondta a nénike, hogy minden kislány munkája mellett ott lesz a fénykép a kiállításon. Nagyon boldogok voltunk, s aztán jött a rossz hír, hogy a kiállításon a magyar pavilon leégett. Így a fényképeket és a sok szép munkát hiába vártuk vissza." (3.) „Nagyon ügyesek voltunk, az biztos. Gyönyörű szőnyegeket csináltunk Amerikába is. A jelzés az volt, hogy a szőnyeg egyik végében benne volt a pók." (13.) „Akkor országos körutakat csináltak, felpakolva harminc-negyven szőnyeget. Az egész országban elkezdték terjeszteni a gödöllői szőnyegeket. Kiállításokat rendeztek, ezt előtte lelevelezték." (2.) „Nagy Sándor vezetése és tervei alapján dolgoztunk. A szőnyegeket mindig az б tervei alapján csináltuk. Ha jött oda valaki megrendelni egy szőnyeget, akkor a Pici néni elment a lakásába, körülnézett és a lakáshoz csinálta, mert ezek mind egyedi darabok, minták voltak." (14.) „Ugyanabból a mintából volt, amikor hármat-négyet is csináltunk. Elég gyakran változtattak a mintán, négy-ötnél több nem készült egyféléből." (12.) „Néhány 1920 és 1940 között készült mű: Perényinek matt színű bútorhuzatok, francia gobelin, mintha fakult antik volna, Amerikába. Horthy Paulette részére nászajándék, gobelin, virágkosár francia stílusban. Egy egyetemi tanár részére gobelin (mindig kijöttek megnézni, úgy örültek, hogy végre vehetnek egy gobelint). A premontrei rendháznak (Szopek Lóránt rendelte) gobelinek, szőnyegek, miseruha (selyemgobelin), Tóth Mariska szőtte. Az OTI-ba az orvosnak ajándékba gobelin (minden évben, hogy a szövői lányokat rendesen kezelje). Klebelsberg Kunó részére szőnyegek (akkora, hogy falat kellett bontani a szövőben, hogy beférjen a szövőszék). Spanyolországba számos szőnyeg (kiállításokon elkelt)." (9.) Munkabér, a szövőműhely anyagi helyzete „Abban az időben, amikor ilyen vízhordó lányka voltam, nyolc pengő fizetést kaptam egy héten... A szőnyegen csomók szerint fizettek. Akkor már tíz-tizenkét pengőt." (14.) „Nem mondhatnám, hogy akik itt dolgoztak, jobban kerestek, mint azok, akik máshol helyezkedtek el. Mert aki pl. a dohánygyárban dolgozott vagy ilyen nehéz helyen, az többet keresett, de Pestre kellett járni dolgozni." (6.) „Az egész hónapi keresetünk harminc pengő volt, csomó után kaptuk. Arra nem emlékszem már, mennyi csomót kellett megcsinálni. Nagyon, nagyon kevés volt a harminc pengő. Aztán elcsaltak minket Pestre. Ott sem kaptunk sokat, talán harmincöt pengőt, de az az öt pengő többlet rá is ment a vonatra... Nem sokáig jártunk, visszajöttünk Gödöllőre." (13.) „Két forint nyolcvan fillér volt az első fizetésünk egy hétre. Bizony, akkor nekünk ez nagy pénz volt, mert szegények voltunk." (10.) „Ez nem iskola volt, inkább kenyérkereseti lehetőség. Nem olyan tanműhely, ahol tanultunk, hanem ahol pénzt kerestünk. Már pontosan nem emlékszem az összegre amit fizettek, de elégedett voltam vele. Nagyon rossz volt, amikor abbamaradt, nagyon meg voltam ijedve, hogy mi lesz velem." (12.) „Elmondta nekünk, hogy nem egy kifizetődő dolog a műhely, ök rá is fizettek, bele is buktak bizonyos mértékig. Kb. egy négyzetdeciméternyit lehet naponta a gobelinből megszőni. Hallatlanul igényes munka, nem ment olyan jól, mint később, amikor áttértek a szőnyegekre. Ott is a legmagasabb csomószámú szőnyeget állították elő, ami megint csak egy irtózatos, igényes munka volt. Belmonte Leó nem akart ebből engedni, ugye, ő vagy kiválót, vagy semmit." (18.) „Apám halálával Nagy Sándorék kötelességnek érezték, hogy a szövőiskolát to93