Ikvai Nándor szerk.: Gödöllőiek, szentendreiek. Művészettörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 10. Szentendre, 1982)
Gödöllőiek - Jurecskó László: K. Lippich Elek – a hivatalos művészetpolitika irányítója – és a gödöllőiek
Aladárt és Edvi Illés Aladárt Kalotaszegre, arra a vidékre, amely a legpregnánsabb példát adta elméletük bizonyítására. Kriesch és_Lippich így együtt tanulmányozhatták a magyar népművészet viszonylag még eredetinek tűnő termékeit, megerősíthették és tovább építgethették elméletüket. A festő ezután gyakran visszatér erre a tájra, művészi elónevét is az egyik legszebb falujáról, Körösfőtől kölcsönözte. A két festő minden problémájával nyugodtan, fordulhatott Lippichhez. Beszámolnak neki utazásaikról, készülő munkáikról — általában kérik, hogy még mielőtt a nagyközönség láthatná vagy eladnák, tekintse meg ő is azokat, mondjon róluk véleményt —, kiállítási élményeikről, magánéletük problémáiról, életmódjukról, publikációikról, előadásaikról. Néha protekcióért fordulnak hozzá. Témánk szempontjából a leglényegesebb információkat azonban azok a levelek tartalmazzák, amelyek K. Lippich Elek szerepére világítanak rá a gödöUői művésztelep — különösen a szövőiskola — létrejöttében és munkája feltételeinek biztosításában. K. Lippich Elek miniszteri tanácsosként, valamint más hivatalos és társadalmi funkciói révén hatékonyan tudja támogatni Kriesch Aladárékat a gödöllői művésztelep és szőnyegszövő műhely létrehozásában. Különösen a szőnyegszövő műhely alapításánál játszott jelentős szerepet. Nagy Sándor szerint Lippich vetette fel a szőnyegszövő műhely alapításának gondolatát. Hivatali pozíciójánál fogva tudomást szerzett arról, hogy egy torontáli műhellyel rendelkező asszony — Karlovszkiné — felajánlotta azt a VKM-nek. Lippich ezt közölte Kriesch Aladárral, akinek a VKM és a Kereskedelmi Minisztérium támogatásával sikerült az iskolát Gödöllőre áttelepíttetnie. 3 Ezek tények, de az elgondolás nem Lippichtől származik, nem ő veti fel először. Kriesch Aladár már egy korábbi levelében a következőket írja: „Wigandnak van egy — nézetem szerint — életrevaló eszméje, a melyből olyan kis iparművészeti colonia féle fejlődhetnék." Kéri Lippichet, hogy jöjjön az Iparművészetibe és a műlapülés után megbeszélnék ezt a kérdést. 4 Bár ez a találkozó akkor Kriesch betegsége miatt elmaradt, de nem lehet kétséges, hogy hamarosan létrejött. Tehát az alapötlet Thoroczkai Wigand Endrétől származott. Lippich nagy szerepét a telep létrejöttében természetesen nem akarom kisebbíteni, hiszen az б érdeme, hogy a kínálkozó lehetőséget felismerte, és erről rögtön értesítette barátját. Az iparművészeti telep sorsa a Magyar Iparművészeti Társulat Választmányának 1905. március 17-én tartott ülésén dőlt el. A körülmények szerencsés összejátszása módot adott Lippichnek arra, hogy befolyását latba vetve végigvigye a gödöUői iparművészeti telep ügyét; megalapításához 2000 korona segélyt szavaztak meg. 5 Ettől az időponttól kezdve megindul a nagy szervezés. A levelekből kiderül, hogy a szervező munka nagy része Kriesch Aladár vállára nehezedett. Az alaptőke és az elvi támogatás megszerzése után egyéb problémák merültek fel. A 2000 korona eléggé jelentéktelen összeg volt az olyan nagy tervek megvalósításához, amelyeket Krieschék a teleppel kapcsolatban elképzeltek. Lippich mindvégig hathatósan támogatja a telep ügyét, kapcsolataira, befolyásos helyzete által teremtett lehetőségeire a gödöllőiek mindvégig számíthattak. Krieschék már a bérelt ház bérének kifizetésére is segélyt kérnek. Aztán Lippichnek utána kell néznie, hogy a Pest megyei alispán engedélyezte-e a szövőtelepet. Bár a munka hamarosan beindult, Lippichre újabb nagy feladat megoldása hárult: az állami szubvenció megszerzése, ugyanis hamarosan problémák merültek fel a pénzhiány miatt. Lippich a szervezés időszakában is többször kilátogat Gödöllőre, személyes befolyását is felhasználja. 11
