Ikvai Nándor szerk.: Régészeti tanulmányok Pest megyéből (Studia Comitatensia 9. Szentendre, 1980)
Benkő Elek: A középkori Nyársapát
néptelenedésével a minden bizonnyal erősen romossá vált épület sem kerülhette el sorsát. Az aránylag kisméretű régészeti feltárás nem pótolja a történeti adatok szűkszavúságát. A bemutatott alaprajz — elsősorban a kutatóárkos módszer miatt — sok részletkérdést megoldatlanul hagy, eredeményeit mindenképpen hitelesítő ásatásnak kell majd igazolnia. Balanyi B. ásatása nyolcszögű — több emeletes toronynak meghatározott — épület alapjaira talált, köpenyszerű ráfalazással megvastagított falakkal, DNy-i oldalán hozzáépített, négyszögletes alaprajzú helyiséggel, az épület körül fallal és vizesárokkal, DNy felől bejárattal. A tompaszögben csatlakozó falakra utalnak a sarokarmírozások kváderkövei is (24. t. 5.). A keskeny kutatóárkokkal megfigyelt falszakaszok alapján az épület alakja nehezen rekonstruálható; nem meggyőző Balanyi B. elképzelése a 3—4 emeletes toronyról, ui. feltételezett magassága és az alaprajz léptékéből kivehető 20—25 m-es átmérője túlzottnak tűnik egy vidéki curia, castellum esetében. Ezenkívül a torony belsejében falmaradványok is mutatkoztak. A történeti és régészeti adatokat egybevetve úgy tűnik, hogy a nyársapáti udvarház több építési periódus után érte el a XVI. sz. derekán leírt formáját. Néhány Árpád-kori edénytöredék arra vall, hogy az udvarház helye már a XII— XIII. sz.-ban is lakott volt (25. t. 1—4.), természetesen az esetleges Árpádkori lakásnyomok a Nyárasapáti családdal nemigen függhettek össze. A család XIV. sz.-i feltűnését figyelembe véve néhány, XIV— XV. sz.-ra keltezhető edénytöredék (25. t. 10., 13.) alapján feltételezhető, hogy az épületnek talán már a XIV. sz.-ban is lehetett valamilyen előzménye. A XV. sz. derekán a Nyárasapáti-kúria már biztosan állt: a kőből falazott, gótikus faragott részleteket is mutató udvarházat s a körülötte feltételezhető gazdasági épületeket kerítés és nagyobb, ácsolt kapu védhette. A vörös, homokkal durván soványított anyagú, engobon zöld mázas, fonott kötélmintával díszített sarokkályhaszem (26. t. 10.), a barnásszürke, illetve szürke, redukált égetésű, tál alakú kályhaszemek (25. t. 17—19.) pedig több helyiség fűtését szolgáló szemeskályhá(k)ra vallanak. Az épület alaprajzát nem ismerjük, feltételezhetően ehhez a XV. sz.-i periódushoz tartozhatott a nyolcszögű „torony" belsejében mutatkozó falak egy része is. Ebből az időszakból származik egy késő gótikus, elszedett nyíláskeret is (24. t. 4.), tanúsága szerint a XV. sz. második felében az épületet javították vagy átalakították. Az ásatásból több XV. sz.-i cserép került elő (25. t. 5—10., 12—14.), köztük egy sötétszürke, grafitos, erősen legömbölyített peremtöredék, karéjozott keretben pólyás keresztet ábrázoló, bécsi bélyeggel, és egy kiegészített, nagyméretű, grafitos anyagú fazék, fülén pólyás kereszt alakú fazekas jeggyel (24. t. 1.). XV— XVI. sz.-ra keltezhető egy sárgarézből öntött, fején vésett díszű gyűrű (24. t. 2a—b) és egy fémhuzallal körültekercselt szálakból szőtt textiltöredék (24. t. 3.). Valószínűleg a XVI. sz. első felében átépítették az udvarházat, s így nyerték a néhány ismert, XV. sz.-i kúriától teljesen eltérő alaprajzú „bástyák" és „torony" által megerősített, már castellumnok. nevezett épületet. A Balanyi B. ásatásán előkerült sokszögű, ráfalazással megvastagított falú épület, a körülötte húzódó falak talán már erről az időszakról vallanak. Több késő középkori lelet is XVI— XVII. (?) sz.-ra keltezhető. A kályhaszemek egy részének pontos tálalási helyét már nem lehet tudni, feltételezhetően az épület területén került elő egy zöld mázas, párkánytagozatos sarokcsempe (26. t. 1.), egy drappos-szürke anyagú, zöld mázas csempe egyszerű, léckeretes peremtöredéke és egy drappos, 341
