Ikvai Nándor szerk.: Régészeti tanulmányok Pest megyéből (Studia Comitatensia 9. Szentendre, 1980)

Kővári Klára: A bodrogkeresztúri kultúra sírjai Pécelen

letesebb felvilágosítást nem ad, valószínűnek látszik azonban, hogy állatjáratok voltak. A sírokban a vázak mélysége 56—75 cm között váltakozott, ami megfelel a bodrogkeresztúri kultúra temetőiben tapasztalt 61 cm-es átlagos sír mélységnek.

10 Eléggé sajátságos a sírok tájolása (2. kép). Az 1. sírban a váz pontos iránya nem ismert, de utólagos bemondás szerint nagyjából D—(É-i volt. A 2. sírnál a váz mindössze 5 fokkal tért el a D—É-i iránytól.

11 A 4. és az 5. sír fő iránya is D—É volt, aránylag kis eltéréssel Ny felé. A 3. és a 6. sírnál a tájolás szinte pontosan DNy—ÉK. [Feltételezhető, hogy ez utóbbiban a feldúlt b) váz iránya nem sokkal tért el az a) vázétól.] A bodrogkeresztúri kultúra temetőire általában а К—Ny-i tájolás a jellemző, elsősorban a Tiszántúlon és az Alföld középső részén. Ugyanakkor az Alföld É-i részén fekvő nagy temetőkben (Tiszapolgár-Basatanya, TiszavalkKenderföld, Jászberény-Borsóhalom) a Ny—K-i irányítás az uralkodó, amely ugyanezen a területen kisebb temetőkben is fellép (pl. Jászladány, Konyár, Hódmezővásárhely-Kotacpart stb.). Patay Pál szerint ennek nem időrendi, hanem etnikai okai lehetnek.

12 D—É-i tájolású vázakkal csak néhány esetben találkozunk. Ezek a következők: Hódmezővásárhely-Kotacpart, 9. sír;

13 JászberényBorsóhalom 13. és 14. sír;

14 Kiskőrös 3. sír és a 8—9. sír egyik váza;

15 Konyár 11. sír;

16 Tiszakeszi-Fáykert 12. sír;

17 Mezőkeresztes-Csincsetanya 3. sír.

18 Bár a felsorolt temetőknél (főleg Kiskőrös és Mezőkeresztes) az előkerült sírok feltehetően csak a temető kis töredékét alkotják, mégis úgy tűnik — s ezt elsősorban a jászberény-borsóhalmi és a hódmezővásárhely-kotacparti temető bizonyíthatja —, hogy a D—É-i tájolású sírok a temető szélein helyezkednek el. Maguk a lelőhelyek is a kultúra törzsterületének szélein helyezkednek el. (Erre a kérdésre később még visszatérünk.) A leletanyag Feltűnő, hogy a péceli sírokból csak kerámia került elő, ugyanakkor a kultúrára jellemző többi melléklet — pl. a férfisírokban gyakori kőkések vagy a nőknél szokásos kőgyöngyök — teljesen hiányoznak. A kultúra „vezérlelete", a tejesköcsög, három sírban fordul elő (3., 5. és 6. sír), két esetben sajnos csak töredékekben van meg (IV. t. 2., V. t. 2.), míg a 3. sírban talált köcsög teljesen ép darab (II. t. 3.). Ez a tejesköcsög hosszú, hengeres, a hastól jól elváló nyakával, összeszűkülő aljú hasával a tiszapolgár-basatanyai temetőben leginkább Kutzián F2b típusának

19 felel meg, azzal a különbséggel, hogy míg azon a fülek a perem alatt ülnek, a péceli köcsögön a peremből indulnak ki. Az F2b típusú tejesköcsögök Basatanyán a temető legkésőbbi sírjaiban fordulnak elő, a pécelihez legjobban hasonlító darabok a 129. és a 147. sírban.

20 Közeli párhuzama edényünknek — a fül elhelyezése is megegyező — a Kutzián Ida által Fl

2

a típusúnak nevezett tejesköcsög is az 1. és a 83. sírból.

21 További analógiaként említhetők a jászladányi temető 8.

22 és 21. sírjában, valamint a tiszavalk-kenderföldi temető 46. sírjában talált tejesköcsögök.

23 A jászladányi temető a bodrogkeresztúri kultúra késői (III.) szakaszához sorolható

24

, a tiszavalki 46. sír pedig a temető úgynevezett „A" sírcsoportjához tartozik, amely a kultúra kialakult (II.) szakaszát képviseli.

25 A 2. és a 3. sírból egy-egy félgömb alakú, lapos fenekű tál került elő, pere-