Ikvai Nándor szerk.: Régészeti tanulmányok Pest megyéből (Studia Comitatensia 9. Szentendre, 1980)
Benkő Elek: A középkori Nyársapát
Mihály kezére került, akinek leánya, Lorántffy Zsuzsanna, I. Rákóczi Györggyel kötött házasságakor megkapta a falut. 49 Amikor — mint a körösieknek bérbe adott Rákóczi-birtok — Nyársapát 1625-ben újra szemünk elé kerül, „puszta telek"-nek nevezik, 50 hasonlóképpen az 1628-as váci egyházmegyei tized jegyzékben is pusztaként emlegetik. 51 1628 és 1632 között a falu újratelepült, 1632-ben a nagykőrösiek a nyársapáti templom építéséhez adnak 4 forintot, 52 s ugyanebből az évből ismerjük a falu református papját is, Váczi Jánost. 53 Zömmel a régi lakosok költözhettek vissza, akik 1652-ben is úgy nyilatkoztak, hogy „eleitül fogva Attyainknak Attyaiknak Attyaik is valakik Nyárs Apáton laktanak úgy bírtak mint saját földöket". 5 '* 1638-tól a nagykőrösi számadáskönyvben rendszeresen találunk Nyársapátra vonatkozó adatokat: nemcsak a prédikátor, bíró és esküdtek, de egy koldusasszony és tuloklopó legény viselt dolgairól is értesülünk. 55 Ebből az időből név szerint 16 nyársapáti lakost ismerünk: Bíró György (1652); Bíró Pál (1652), Bíró Péter (1639); Fekete Gáspár (1649-ben 61 éves); Kózér János (1644); Kun Jakab (1649-ben 73 éves); ördög András (1649-ben 80 éves); ördög Andrásné (1644); Pándi Lukács (1649); Pántos Lőrinc (1651— 1655); Pántos Mihály (1651—1655); Simon Márton (1644); Szenes Andor (1639); Tormás Imre (1649); Üjszászi István prédikátor (1652); Zavoti Mátyás (1652). 56 1655-től Nyársapát már nem szerepel a nagykőrösi iratokban, s 1660-tól a tizedösszeírások is pusztának tüntetik fel. 57 A falu elpusztulása minden bizonnyal összefügg az 1658—1664 közötti török hadjáratokkal; Oroszlányi István, az óbudai klarisszák ceglédi tiszttartója írta 1676-ban, hogy „ ... Ennek előtte mintegy Tíz Esztendővel nem maradhatván az Nyáras Apátiak faluiokban az sok ragadások miatt mentenek lakóiul Czeglédre.. ,". 58 Az 1690-es Pest megyei helységösszeírás Nyársapátot mint elpusztult, részben Rákóczi-, részben Forgdch-kézben levő falut tünteti fel. 59 A nyársapáti középkori templom és temető A templom (1—3. t.) Az alapokig elpusztult templom feltárásáról dokumentáció nem maradt, az ásatási megfigyelések összegzésénél Bálint A. nyomtatásban megjelent beszámolójára, 60 az ott közölt fényképfelvételekre, 61 néhány közöletlen fényképre, 62 egy 1948-ban készült alaprajzra és Balanyi B. 1963-ban végzett ásatása során készült rajzokra 63 támaszkodhattam. Az ásatási fényképek alapján úgy tűnik, hogy Bálint A. a templom feltárása során elsősorban a falak felkutatására, pusztán alaprajzának tisztázására törekedett. Az ásatok sokszor megelégedtek az alapfalak nyomvonalának követésével, az előkerült alapozásmaradványokat megtisztítva finomabb megfigyeléseket nem tettek. A templombelső feltárásáról nem tudunk, így a padlószint(ek)ről, a több építési periódus esetén feltételezhető eltérő alapozási és falrakási technikáról, a bővített templomrész és a temető sírjainak viszonyáról sincs adat. Bálint A. leírása szerint a templom terméskőből falazott, nyújtott félköríves szentélyű, DNy felé új hajóval bővített épület, ÉNy-i oldalán sekrestyével, ettől DNy-ra a nagyobbik hajószakaszhoz is kapcsolódó ossariummal. A templom főtengelye 38°-kal tér el É-tól К felé, 64 hossza: 18 m, szélessége: 10,5 m a sekrestyénél. Az alaprajz, melyet Bálint A. közöl, patkó alakú szentélyrészt ábrázol. A szentélyzáródás íves volta kiderül egy ásatási fényképfelvételről is, 65 ez azon322 ,
