Ikvai Nándor szerk.: Régészeti tanulmányok Pest megyéből (Studia Comitatensia 9. Szentendre, 1980)

Benkő Elek: A középkori Nyársapát

járásában. Apáti Tóth Sándornak (Kossuth Múzeum, Cegléd) a nagykőrösi anyag fényképezéséért tartozom köszönettel. Az ásatás antropológiai anyagát Ferencz Márta (Természettudományi Múzeum, Embertani Tár) határozta meg. Dolgozatom írása közben — akárcsak egyetemi tanulmányaim évei alatt — szüntelenül élvezhettem vezető tanáromnak, a régésznemzedékek hosszú sorát útjukra bocsátó László Gyula professzornak atyai érdeklődését és buzdítását. Végezetül, különös hálával köszönöm Horváth Istvánnak és H. Kelemen Mártának, hogy — a nyársapáti anyag feldolgozása idején is — nem szállást, de otthont biztosítottak számomra. A dolgozat írója az ásatok néhány megfigyelésével nem ért egyet, többször feltételes fogalmazásra szorul. Az ásatástechnikai hiányosságok, pontatlanságok regisztrálása nem az idősebb nemzedék lebecsülését jelenti — a dolgozat írója akkor született, amikor a nyársapáti ásatások véget értek —, de intő például szolgálnak nekünk is a fokozott figyelemre és pontosságra. Mindez nem csökkentheti tiszteletünket a középkori magyar falu kutatásának úttörői iránt. Nyársapát története A középkorban Ny árasapáti, Nyárasapát néven ismert falu története

22 oklevelek alapján a XIV. sz. második felétől követhető nyomon. A település ennél korábbi meglétére az ásatási és terepbejárási anyag (Árpád-kori cserepek, feltehetően késői Árpád-kori templom), valamint a falu neve utal. Az Apáti (= „apáté") típusú helynevek egykori apátsági birtokokra vallanak. E gyakori névtípus zömmel a XIII—

XIV. sz.-ban alakult ki,

23 több esetben fennmaradt a falu korábbi neve is.

24 Forrásanyag híján nem lehet tudni, hogy Nyársapát az Árpád-korban melyik apátság birtoka volt. Amikor neve 1376-ban, először bukkan fel Nagy Lajos király oklevelében, a falu — talán Anjou-kori adományozás révén — már világi kézen, a később is itt birtokos Nyárasapáti család első ismert tagja, Sebestyén fia Miklós birtokában van, aki egy birtokba iktatásnál királyi emberként szerepel.

25 A település XV. sz.-i és XVI. sz. eleji történetét szinte kizárólag a Nyárasapáti család kapcsán ismerjük. Ez a családtörténeti munkákban nem szereplő nemesi família a XV. sz. derekán évtizedekig tartó határperbe bonyolódott a Ceglédet birtokló óbudai klarissza apácákkal. A pereskedést Zsigmond királynak az az — alighanem meggondolatlan — adománya váltotta ki, mely révén Nyárasapáti Sebestyén fia, Miklós és fiai, László, István megkapták a Cegléddel szomszédos Besenyőegyház, Töröttegyház, Téglaegyház és Kőegyház pusztákat. Ezek használatától azonban 1434-ben az apácák eltiltották őket.

26 A kölcsönös hatalmaskodások után fel-fellángoló, 1476-ig követhető perről nagyszámú oklevél maradt fenn. Segítségükkel a Nyárasapátiak családfája is összeállítható: Sebestyén fia Miklós (1376) Az 1376-ban és 1434-ben említett Nyárasapáti Sebestyén fia Miklóst Éri I. egyazon személynek vélte.

35 Ez azonban nehezen igazolható. Miklósról még elképzelhető, hogy 1376-ban, amikór királyi emberként szerepelt, még igen fiatal volt, ezért 1434-ben „csak" 80—90 év körüli aggastyán lehetett. Ugyanez viszont nehezen tételezhető fel a szintén Nyárasapáti Sebestyén fiaként feltűnő Györgyről, akit 1448-ban egy hatalmaskodás résztvevőjeként említenek.

36 Jogosult tehát két Nyárasapáti Sebestyént feltételezni, bár a közöttük levő (apa-fiúi?) viszony 318