Ikvai Nándor szerk.: Régészeti tanulmányok Pest megyéből (Studia Comitatensia 9. Szentendre, 1980)

Benkő Elek: A középkori Nyársapát

(1387—1437) érme (CNH. II. 125.), ezüst fülesgomb, ezüstboglár, két gyűrű s valamilyen „ezüsttel kivert tárgy málladéka" került elő.

6 Ugyanitt rábukkantak a középkori templom osszáriumára is. „Az épület sarkai a fővilágtájak irányában voltak elhelyezve. Falai 4,05, 3,45, 3,65, 3,60 m hosszúak voltak. Az ÉNy felé húzódó fal folytatásában még egy 1,65 m hosszú, szabályosan bevégzett faldarabot találtunk. Az összes falak szélessége 55 cm. Szabályosan faragott terméskövekből épültek és föld alá 95 cm-re nyúltak le. A belsejében 80 cm magasságban, szabályosan egymásra rakott embercsontokat találtunk. A koponyák, a hosszú, kerek csontok és az apróbb csontok különkülön szabályos sorrendben feküdtek."

7 A körülárkolt részen kívül sírok nem kerültek elő, telepnyomokra utal, hogy itt 180 (!) cm mélyen edényre és vaskésre bukkantak.

8 Minden bizonnyal a templommal és temetővel szemben levő, az ér É-i partján

9 megfigyelt nagyobb kőépületre vonatkozik Banner J. leírása: „...a Templompart legmagasabb pontján, a föld alatt még ma is megvannak a sokszor aránylag mélyen (1,30 m) lenyúló s feltétlenül nagyobb épületet feltételező, terméskőből készült, széles alapfalak (60—70 cm), amelyeknek egy része 1,30 m mélyen, vízszintesen rakott, terméskő padozathoz csatlakozik s a felé fordult oldalán fehér meszelés nyomait mutatja. De terméskő falakon kívül 50—60 cm széles, szálban álló téglafalak is vannak. A falak már nincsenek mindenütt öszszeköttetésben egymással, s próbaárkokkal csak megmaradásukat lehet megállapítani."

10 Az ásatás során előkerült embertani anyagot Bartucz Lajos dolgozta fel.

11 Banner J. leletmentése után a templom alapfalait tovább pusztították a környék lakói. A romok kőanyagának folyamatos kitermeléséről Nagykőrös város értesítette 1948-ban a Közgyűjtemények Országos Főfelügyelőségét, ennek megbízásából Bálint Alajos kétnapos terepszemlét tartott. Beszámolójában a Templomparton körben húzódó árokról és épületnyomokról írt. Tóth Sándor tanyáján — akinek földjére a faluhely esett — Bálint A. sok faragott követ talált, köztük „egy boltív darabját" is.

12 Ugyanazon év őszén Bálint A. több évig tartó leletmentő ásatásba kezdett Nyársapáton. 1948-ban a templomot, a cintermet kerítő kőfalat, 29 sírt és az 1. lakóházat, 1949-ben a 30—79. sírt, valamint a 2—7. házat, végül 1950-ben, a leletmentés utolsó évében, a 80—138. sírt s a 8— 11. házat tárta fel. Ekkor rövid ideig részt vett az ásatáson Méri István is.

13 1952től akadémiai tervásatás keretében folytatódtak a nyársapáti kutatások. 1952-ben a 139—229. sírt, a 12—14. házat ásták ki és elkezdték a 15. ház kibontását. Rövid ideig ástak a XIV—

XVI. sz.-i Nyársapáti család udvarházával azonosított kőépület helyén is.

14 1953-ban befejezték a 15. ház feltárását,

15 1954-ben pedig a 16—18. ház került elő.

16 Ez utóbbi három évben Bálint Alajos munkatársa volt Dienes István, Éri István, Papp László és Szabó György. Az 1948—50-es ásatás anyaga a nagykőrösi múzeumba, az 1952—54 között előkerült leletek a szegedi múzeumba kerültek. 1963-ban Balanyi Béla, a nagykőrösi múzeum akkori igazgatója ásott Nyársapáton, újra feltárta a templomot, belsejében sírokat bontott ki, és a templommal átellenben, az ér É-i partján fekvő kőépület alaprajzát is rekonstruálta.

17 Bálint Alajos a nyársapáti ásatások eredményeit monografikus formában szerette volna közreadni. A több feldolgozó közös munkájaként tervezett vállalkozásból azonban csak részletek készültek el. A templomról és a 18 parasztházról Bálint A. számolt be,

18 Eri István a falura vonatkozó történeti adatokat dol316