Ikvai Nándor szerk.: Régészeti tanulmányok Pest megyéből (Studia Comitatensia 9. Szentendre, 1980)

Endrődi anna–Feld István: Régészeti kutatás a solymári Mátyás-dombon 1929–1934

redék (11. tábla 3—5.). Két kisebb darab talán ollóhoz tartozott (11. tábla 6—7) Ismeretlen a funkciója a tömör szárban végződő csonkakúp-palástnak (10. tábla 8.). 10. Réztárgy. Két csonkakúp-palástból álló, öntött tárgy, melynek felső része áttört. (11. tábla 8.) Ruhatartozékok: 1. Szíjvégborító. U alakú, bronzlemezből trébelt tárgy, melyet a négy szegecslyuk alapján bőrre vagy textilre applikáltak Szélén pontsor, középen lombok, egy alak közelebbről kivehetetlen részleteivel. A XV— XVI. sz.-ban gyakori forma, általában sárkányölő Szent György-ábrázolással (36. kép.)

49 2. Kengyeles függesztő. Félbehajtott bronzlemezcsík, végén tengelyen mozgó, körte alakú kengyel. A lemez felső részén poncolt és vésett geometrikus dísz (37. kép).

50 3. Övcsat. Egyszerű, ovális formájú, hengeres vaspálcából hajlított, lapos nyelvvel ellátott darab (12. tábla 8.). Rézedények: Mindkettő vékony lemezből domborított, legömbölyített fenékkel. Peremük körben kifelé visszahajtva. Az alacsonyabb edény egyik oldalán három csap a perem alatt, a magasabbnál a két szemben levő oldalon 2—2 csap. A késmárki várból előkerült hasonló edénye alapján eredetileg fakeretbe foglalt 20. kép. „Halsütő" tál kézmosók, kisebb üstök lehettek a XV—XVI. sz.-ból (14. tábla). Cserépedények : a nem nagy mennyiségű, töredékes anyagból a fehér kerámia egy részét a tagolt, kettős-hármas peremű, más részét a félkörös vagy szögletes peremű, de azonos jellegű fazekak teszik ki, melyek Budán a XV. sz bol ismertek. Ugyancsak XV. századiak a részben csontfehér anyagú, gyakran 282