Ikvai Nándor szerk.: Régészeti tanulmányok Pest megyéből (Studia Comitatensia 9. Szentendre, 1980)

Torma István: Az érdi Kutyavár (Adatok Diósd és Érd környékének középkori településtörténetéhez)

a pilisi járás várromjai között felsorolja Tahit is. Szerinte a várszerűen kiképzett szűk terjedelmű épület romjai a Duna menti síkságon, a Váradi-hegy alatt fekszenek.

90 Ez a leírás inkább a dunabogdányi római táborra illik, amelynek romjai közé a középkorban a Várad nevű falu települt.

91 Tótfalunál viszont azt írja, hogy a Tahy-vár romjaival szemben fekszik, szőlői kies szőlőtermő dombokon, a Tahy-vár romjainál vannak.

92 Tekintve, hogy az 1513. évi adat is inkább egyszerű házra enged következtetni, a középkori Tah falu

93 feletti dombon fekvő pincében megfigyelt középkori részleteket feltárásuk előtt csak fenntartással fogadhatjuk el kastély maradványának. Az oklevelek szűkszavúsága és hiánya miatt, valamint a régészeti feltárások hiányában igen keveset tudunk a felsorolt kastélyokról. Diód és Eben kivételével csak a XVI. század elején jelennek meg az írott forrásokban, de nagyobb részüket már a XV. században felépíthették, sőt a zsámbéki már a XIV. században állhatott. Amennyire a közvetett adatokból, a birtoklástörténetből megállapítható, építtetőik módosabb középbirtokosok voltak. Zsámbékot az Ajnárd (Smaragd) nemzetség tagjai, Érdet az ákosházi Sárkányok építtették. Horhit talán a Somi család, Pomázt a Cikó család emelte. Diód és Eben egyformán Csévi Sáfár István leszármazottainak kezén tűnik fel, a két közeli kastélyt azonban eredetileg minden bizonnyal két különböző birtokos építtette. Ezek a jellemvonások megegyeznek Fügedi Eriknek a hazai kastélyok kialakulására és fejlődésére vonatkozó megállapításaival.

94 Elhelyezkedésükre is érvényes az az észrevétel, hogy a kastélyok a váraktól eltérően nem megközelíthetetlen helyeken, hanem az uradalom központjában, a forgalom csomópontjában álltak.

95 A Buda környéki kastélyok a falutól ugyan elkülönülve, de attól nem messze épültek fel. Az érdi, a horhi és valószínűleg az ebeni is a falu felett emelkedő alacsony dombon állt. A diódit, zsámbékit és pomázit kis patakvölgy választotta el a falutól. Rendszerint nem stratégiailag fontos ponton épültek fel, éppen ezért többségük a török kori végvári rendszerben nem játszott semmilyen szerepet. Az érdi török vár (Hamzabég) például a Sárkányok kastélyától távol épült fel. Elhagyott hely volt a török korban a diódi, ebeni, horhi, pomázi kastély is. Csupán a zsámbékit használták török végvárnak. A kisszántói kastély viszonya a törökök Kizilhiszár nevű palánkvárához ismeretlen. A Buda környéki kastélyok többsége teljesen elpusztult. Maradványaik részben az újkori átépítések áldozatává lettek (Érd, Zsámbék), részben a régészeti kutatás számára alkalmatlan beépített területen fekszenek (Eben, Horhi és talán Kisszántó). Pomáz-Klissza alaprajza a szakszerűtlen feltárás miatt csak fokozott kritikával fogadható el. Éppen ezért szerencse, hogy a viszonylag leggazdagabb okleveles anyaggal rendelkező diódi kastély maradványai aránylag bolygatatlan állapotban várják még az épület pontos korát, szerkezetét, beosztását tisztázó régészeti feltárást. 261