Ikvai Nándor szerk.: Régészeti tanulmányok Pest megyéből (Studia Comitatensia 9. Szentendre, 1980)

Vörös István Pécel–Várhegy kora bronzkori telep állatcsontleletei

2. kép. Felül: szarvasmarha pathológiás metactrpus dist. állatkoponyák pedig objektumokból is és az objektumok közötti feltöltődési rétegekből is származhatnak. Pécel-Várhegyen, az öreg-szőlőből előkerült kora bronzkori állatcsontanyagból a Magyar Állami Földtani Intézet Ösgerinces Gyűjteményében ma már csak 83 darab található :

5 Szarvasmarha — Bos taurus L. Kiskérődző — juh és kecske Juh — Ovis aries L. 10 Juh vagy kecske 8 Kecske — Capra hircus 4 Sertés — Sus scrofa domestica Gray Ló — Equus caballus L. Kutya — Canis familiáris L. Őstulok — Bos primigenius Boj. Gímszarvas — Cervus elaphus L. Öz — Capreolus capreolus (L.) 32 darab 22 11 4 _1 70 1 10 2 13 83 darab A hatvani kultúra pécel-várhegyi telepén előkerült állatcsontanyag viszonylag kevés, így a gazdasági élet egyik alapjának, az állattartásnak kvantitatív „faunisztikai" elemzésére nem alkalmas. A kevés, de jó megtartású csontleletek, viszonylag ép koponyák, teljes fogsorok és a szarvcsap a kora bronzkori háziállatok típusainak jobb megismerésére szolgáltathat újabb adatokat. 22