Ikvai Nándor szerk.: Régészeti tanulmányok Pest megyéből (Studia Comitatensia 9. Szentendre, 1980)
Dinnyés István: II–III. századi szarmata sírok Tápiószelén
eredetű formáknak 56 ), így a hazai kutatás arra a — külön nem hangsúlyozott — következtetésre jutott, hogy az i. sz. 20 körül beköltözött szarmata nép nem hozott magával edénykészítési ismereteket. Ezen a — véleményünk szerint valószínűtlen — helyzeten alig enyhített az egyelőre egyedülálló, eredetében is szarmata hagyatékként értékelt, csanyteleki korsó közzététele. 57 Nem tagadhatjuk, hogy a szarmata kori, kézzel formált kerámiát erős szálak kötik a helyi késő kelta 58 és a dák edény mű vességhez. Tagadjuk viszont, hogy a szarmata kori sírokból származó, kézzel formált kerámia dák etnikumot jelezne (hiszen egyetlen olyan leletegyüttest sem ismerünk, amelyik egyértelműen bizonyítaná a dákok szarmata kori továbbélését 59 ), hanem azon nép hagyatékának tartjuk, amelyiknek sírjaiból származik — a szarmatákénak. 60 A 2. sír kisméretű, szürke korsócskája (11. t. 2.) a szarmata kor III. periódusában általános forma, 61 II— III. sz.-i a Kiskőrös-Csukás-tó, Rácz kút 9. sír ugyanilyen edénykéje. 62 Római előképekre (Drag. 37-es terra sigillata tálak provinciális utánzataira 63 ) vezethető vissza a 7. sírból származó szürke, lapított félgömb alakú, félkörösen kifelé vastagodó peremű tál (15. t. 2.). Hasonló tálakat többnyire késő szarmata korra. keltezett sírokból 64 és telepekről 65 ismerünk. Kétségtelenül római import a 4. sír Drag. 33-as csészéje (14. t. 1.). Szintén westerndorfi, III. sz. első felében készített csészéket ismerünk Öcsödről és Tiszakesziről, 66 a Hortobágy-Koczkakút XI/17. sírból, 67 de III. sz.-iak a Hortobágy-Koczkakút XI/2. sír (Pfaffenhofen?), a Jászberény-Csegelapos, Katymár-Téglagyár sírleletek csészéi 68 is. Gabler Dénes szerint a kvád— markomann háborúk után lett jelentősebb a szarmata területre irányuló terra sigillata-kivitel. 69 Megállapítását alátámasztani látszik, hogy a Drag. 33-as csészék jó része II— III. sz.-i szarmata sírokból 70 került elő. Viseleti tárgyak A4, sírban talált kisméretű, hurkos-kampós záródású fülbevaló (13. t. 10.) a szarmata kor II. és III. periódusában egyaránt használt típus egyik változata. A hurkos-tekercses végnél felcsavart spiráltaggal díszített változat 71 a II— III. sz.-ra, a felfűzött gyöngyökkel díszített, nagyobb méretű típus 72 a III. sz. vége— IV. sz.-ra jellemző. Az egyszerű, huroknál csak feltekercseléssel díszített, kisebb-nagyobb fülbevalók 73 és a nagyméretű (Á. : 4—5 cm), hosszú hurkos változatuk 74 a III. és IV. sz.-ban használatosak. Eléggé társtalanul áll a 14. sír téglalap átmetszetű, félkör alakú, ezüst nyakdísze (21. t. 4.). Téglalap átmetszetű a Deszk-Űjmajor 5. sír kicsi, példányunkkal nem mindenben egyező, ezüst nyakdísze. 75 A félkör alakú, mindkét végén hurokkal záródó, kerek átmetszetű, sima és sodrott huzalból készített, bronz és ezüst nyakperecek 76 a késő szarmata női sírok jellegzetes mellékletei, 77 de elvétve előfordulnak a szarmata kor II. periódusára keltezett leletekben is. 78 Párducz Mihály szerint a gyöngynyaklánc végeit erősítették a nyakperec végeihez. 79 Állatjárat okozta bolygatás miatt az ékszer viselési módját nem figyelhettük meg a 14. sírban. Helyzetéről annyi bizonyos, hogy a nyak mellkasi részén feküdhetett, ugyanitt került elő a nyaklánc gyöngyeinek többsége is. Ügy tűnik, hogy a nyakban viselt gyöngysortól függetlenül, vagy hurkaival a nyaklánc közé fűzött ékszer volt. Ezt látszik alátámasztani, hogy a klárafalvi 1. sírban a mellkason 3, félkör alakú, különböző méretű torques feküdt. 80 Karperecet csak a 14. sírban találtunk, lemezzé szélesedő végű bronz (21. t. 5.), a bal alkaron kerek átmetszetű, vas (21. t. 6.) karperecet. 81 Kerek vagy ovális huzalból készített, fokozatosan lemezzé szélesedő végű, díszített karperec a leg199
