Ikvai Nándor szerk.: Régészeti tanulmányok Pest megyéből (Studia Comitatensia 9. Szentendre, 1980)
T. Maróti Éva–Topál Judit: Szentendre római kori temetője
120. sír. 34. tábla Üjkori bolygatású, egyszerű földsír, felnőtt férfi (?) vázmaradványával. A sír Ny-i végét csatornaárokkal pusztították el. Foltja nem volt kivehető. Vázmélys. : 140. Irány: Ny—K, 44—12. Mellékletet nem találtak. 121. sir. 35. tábla Űjkori bolygatású, egyszerű földsír juv. férfi (?) csontvázával. A sír K-i végét az árkot ásó katonák tették tönkre. Foltja nem volt kivehető. Vázmélys. : 155. Irány: Ny—K, 47—15. Melléklet nem került elő. 122. sír. 35. tábla Üjkori bolygatással teljesen elpusztított csontvázas sír, csak a helyét lehetett hozzávetőleges pontossággal bemérni. A mélységadatok hiányoznak. Iránya — a többi sír alapján — Ny— К lehetett. Melléklet: 1. Bronzfibula. 79.20.1. Keller typ 4A; Lányi Abb. 50/17. összefoglalás Az ismertetett temetőrészlet elemzésével és értékelésével a későbbiek során kívánunk foglalkozni. Előre bocsátjuk azonban, hogy a kétféle temetkezési rítus (hamvasztásos és csontvázas temetkezés) jelenléte dacára Szentendre római kori temetőjét nem tekintjük kettős rítusú — birituális — temetőnek. A néhány hamvasztásos sír földbekerülése és a csontvázas temetkezések között, a leletanyag tanúsága szerint — több mint másfél évszázad telt el. Azon esettel állunk szemben itt, amikor a korai temetőt nem folytatják a későbbi századokban, hanem — nyilván kényszerítő körülmények nyomására — a kőtábor építésekor megszüntetik, és területén részben a castellum jön létre, részben pedig a vicus militaris alakul ki. Ennek többszöri pusztulása, leégése során földbe került maradványok alig különböznek a hamvasztásos sírok anyagától, így a korai égetéses temető felismerése csaknem lehetetlennek bizonyult néhány ritka esettől eltekintve (1. pl. a 20. sz. sír). A vicus militarís lakóinak temetőjét (II. sz. végétől a III. sz. végéig) jelenleg nem ismerjük — a Pannónia telepi sírok (vö. Topogr. 28/23. sz. lelőhely) meglehetősen távol vannak. Éppígy ismeretlen az itt közölt, késő római kori (III/IV. sz. — IV. sz. vége) sírokat létrehozó, az elpusztult vicus militaris területét temetkezésre felhasználó népesség telepe is. Valószínűtlennek tartjuk, hogy a tábor egy viszonylag nagy lélekszámú népességet képes lett volna területére befogadni, annál is inkább, mert egy kései annexus megépítésére vagy területi bővítésre jelenleg régészeti adatunk nincsen. E homályos pontok tisztázása további kutatás feladata. A Szentendre római kori temetőjében előkerült érmek listáját könnyebb áttekinthetőség végett császárok szerinti felosztásban is közreadjuk: Hadrianus 1. As — Roma, 119—138 A: [HADRIANUS — AVG COS III P P] R: [ANNONA AVG] BMC 1575 49. sir 78.131.9. S|C 126
