Ikvai Nándor szerk.: Fejezetek Pest megye történetéből II. (Studia Comitatensia 8. Szentendre, 1979)

Máté Bertalan: Mezőgazdasági munkáslakás-építés Cegléden a XX. század elején

mozgalmát házépítési akcióval szereljék le. Annál kevésbé, mert a már többször idézett törvény ingyen vagy nagyon olcsón kívánta meg a városoktól, községektől, hogy saját földterületükből telkeket bocsássanak a cél rendelkezésére. A város ugyanakkor, hogy különböző kiadásait fedezze, az állami adó minden koronája után 78 fillér pótadót is kivetett, igaz, hogy több szociális-kommunális létesítményt is létrehozott a XX. század első évtizedének végén.

74 A kép teljességéhez azonban hozzátartozik az is, hogy a tárgyalt időszakban komoly összegeket fektetett be a város ingatlanvásárlásokba is. Vásárolt a magyar vallásalaptól több mint 27 ezer, Söregpusztán 7000 holdas birtokot 4 600 000 koronáért ; ez utóbbit rövidesen eladta, a tiszta haszon 2 440 000 korona volt.

75 A sok közül kiemelt két adat mellett a munkásházak építésére átengedett házhelyek területe szinte semmivé törpül. Kibővítve az előzőekben mondottakat, az a véleményünk, hogy a községi törzsvagyont képező ingatlanokhoz — amelyekből a néhány telket átengedték — görcsösen ragaszkodott a város vezetősége, és még ilyen csekély terület „elvesztésébe" sem volt hajlandó „könnyen" belenyugodni. Az, hogy ingyen vagy igen mérsékelt áron kellett telket adni a munkásházak építésére, végképp az elzárkózásra, a cél elérésének megakadályozására sarkallta a képviselő-testületet, annál is inkább, mert a községi földek mellett számos ceglédi gazdag paraszt a város határain messze túl is bírt viszonylag tekintélyes földbérlettel. Ugyanakkor nem tagadható, hogy mindezen helyi okok mellett hátráltató tényezőként hatottak a vármegye bürokratikus intézkedései, az államépítészeti hivatal — műszaki szempontból valószínűleg jogos, ám a város vezetői részéről időhúzásra mindenképpen alkalmas — kifogásai. Végül ismét meg kell jegyezni, hogy ugyanaz a törvényhozó testület alkotta meg a „derestörvényt", mint amelyik a mezőgazdaságimunkás-lakás építéséről szólót. Mindkettő — tartalmi különbözőségük ellenére — egyazon célt szolgált. Utalásszerűén jelezném csupán, hogy a tanulmányban tárgyalt időszakban és azt megelőzően tartott, a Szociáldemokrata Párt által szervezett földmunkáskongresszusok és „földmívelő értekezletek", valamint a polgári politikusok is gyakran foglalkoztak a mezőgazdasági munkásság lakásproblémáival.

70 Ez a tanulmány sem jellegénél, sem terjedelménél fogva nem alkalmas arra, hogy az országos mezőgazdaságimunkáslakás-problémákkal részletesebben foglalkozzon. Kívánatos volna ugyanakkor, ha képet alkothatnánk Cegléd esetében a házépítési költségek, építőanyag- és munkabérdrágulásnak, telekárak emelkedésének mértékéről, hiszen így tágabb hátteret kaphatna a dolgozatban tárgyalt téma is. Ehhez azonban újabb kutatásokra és feltáró adatgyűjtésre lesz szükség. JEGYZETEK 1 Pölöskei Ferenc—Szakács Kálmán: Földmunkás- és szegényparasztmozgalmak Magyarországon. 1848—1948. I. II. k. Budapest 1962. 317. o. 2 Bernáth Gyula: Az új Magyarország agrárpolitikája. 1867—1914. Budapest 1938. 351. o. 3 A magyarországi szociálisztikus munkásmozgalmak az 1907. évben. Budapest 1908. 120—121. o. (utóbb: MSZMM, id. év.) 4 Országos törvénytár. 15. sz. 1907. aug. 20. 95