Ikvai Nándor szerk.: Fejezetek Pest megye történetéből II. (Studia Comitatensia 8. Szentendre, 1979)

Máté Bertalan: Mezőgazdasági munkáslakás-építés Cegléden a XX. század elején

tokát az alispánhoz, de „az átadás részletes feltételeit ezúttal tárgyalás alá nem veszi, tekintve, hogy építkezni is csak a messze jövőben lehet".

60 A Pestmegyei Hivatalos Lap 1921. január 13-i számában közli az alispán, hogy van, de korlátozott lehetőség arra, hogy munkásházak építéséhez segélyt folyósítson, de nagy szükség van arra, hogy az építkező város, község telkekkel segítse a cél elérését. Cegléd város vezetősége G-ölenként 10 koronás árban engedett át végül is 1921 tavaszán 11 kijelölt házhelyet a Csokonai utca, Pesti út által határolt ún. Csikósszélen.

61 1921 augusztusában tették közhírré, hogy szeptember 15-ig a telkekre igényt tartó ceglédiek jelentkezzenek, hogy az építkezés a legrövidebb időn belül megkezdődjön. 1921. október elején már 9 fő jelentkezett házhelyre, akiknek igényét a tárgyban kiküldött bizottság elismerte, közülük azonban ketten — minden valószínűség szerint, mert a vételár összegét nem tudták vagy nem fizették meg — nem szerepelnek az iratok között az 1923-ból ránk maradt, házhelyhez jutottakat tartalmazó listán.

62 Helyettük szerepel azonban Bezzegh Pál (!) mellett egy kiskorú is, akinek hasonnevű apja viszont rajta volt az 1921. évi jegyzéken.

63 Sajnos nem áll rendelkezésünkre semmilyen adat arra vonatkozóan, hogy mi volt a foglalkozása azoknak, akik a házhelyeket meg tudták vásárolni. Egyetlen adat utal arra, hogy a telket igénylők egyike „gazdasági munkás" volt, mert őt 1923-ban az igénylők közül törölték, mint olyan személyt, aki nem jelentkezett a szerződés megkötésére, és a vételárat sem fizette meg.

64 Azt is nehéz kimutatni, hogy milyen hosszú ideig maradt meg a házhelyekhez juttatottak tulajdonában a telek, illetve a rajta felépített ház. Már 1923 májusából van adatunk arra, hogy eladásra került egy telek, amelyen az új vevők házat építettek.

65 Az átvizsgált telekkönyvi anyag

66 csak részben nyújtott támpontot erre vonatkozóan, de ebből is kiderült, hogy a csikósszéli telkek viszonylag hamar — néhány év leforgása alatt — belekerültek az ingatlanforgalomba, és feltehetően — a házak csekély száma mellett — emiatt sem oldódott és oldódhatott meg még csak részben sem a városi szegénység ház-, illetve lakásigényének kielégítése.

07 Hogy ez valójában így volt, arra bizonyítékunk csak 1938—39-es évekből van.

68 A polgármester jelentette 1938 őszén az alispánnak, hogy az eltelt időszakban — beleértve a földbirtok-rendezési eljárás során kiosztott házhelyeket is — ßb. 500 telek került „a város szegénysorsú lakosainak" a kezére, ugyanakkor még mindig nagy a lakásínség, és még kb. 200 ház, illetve lakás kellene. A harmincas évek végének tűrhetetlen lakásviszonyairól csak vázlatosan kívánunk itt szólni, mégpedig Ecseri Janka ceglédi szegénygondozó nő által készített felmérés alapján.

68 Bódi Béla és Fehér Lászlóné (XIV. ker., Téglagödör) 4, illetve 2 gyerekkel laktak együtt egy szobában, amelyért 5 pengő lakbért fizettek, a 60 éves Tóth Ferenc béna feleségével havi 3 pengőért istállóban kapott csak lakást stb. Az alispánt úgy tájékoztatta a polgármester ebben az időben, hogy kellene ugyan 200 munkásház a városnak, de a már meglevő 500-at is javítani kellene, de telket se pénzért, sem ingyen, építőanyagot úgyszintén nem ad, és az építkezés átvállalására sem hajlandó.

69 93