Ikvai Nándor szerk.: Fejezetek Pest megye történetéből II. (Studia Comitatensia 8. Szentendre, 1979)

Alföldi Vilma: Vác közigazgatása a dualizmus korában

a város vezetőit, akiket mind értelmileg, mind erkölcsileg alkalmatlannak tartott a város vezetésére.

30 Kezükben a város vagyona elolvadt, a közérdeket saját érdekeik szemüvegén keresztül nézték.

31 A városban megszűnt a közbiztonság. A rendőkapitány és a város vezetői kölcsönösen fedezték egymás gaztetteit. A rendőrség lezüllött, hivatali hatalmával visszaélt, nem védte meg a lakosságot, „hanem arénázásaival zavarta annak nyugalmát".

32 A közigazgatási viszonyokra jellemző Tragor Ignác váci történetíró által leírt kis történet: „1875. augusztus havában egy küldöttség ment a vármegyére, hogy a hivatali hatalmával sokféleképpen visszaélő Korpás Márton rendőrkapitány felfüggesztését kérje. Szilassy István, a megye első tisztviselője azt válaszolta: „Ne bántsák: kommnt selten was besseres nach! (ritkán jön utána jobb)." A tények a méltatlankodók igazát bizonyították.

33 A közigazagtási és gyámpénztári számadásokat éveken át nem vizsgálták át. Az adósságokat nem hajtották be rendszeresen, adót nem fizettek. A hadi kárpótlásra kapott 23 000 forintot eltékozolták.

34 A letéti pénzeket elhasználták folyó kiadásokra. A város adóssága az 1870^ез évekre 70 000 forintra szaporodott. A közcélokra szedett pénzek nem jutottak el rendeltetési helyükre. Egyes tisztviselők közmunka címén tetemes összegeket utalványoztak ki maguknak. Az egyhangúlag elfogadott közgyűlési határozatokat nem hajtották végre.

35 A váci közigazgatás tarthatatlanságának híre túljutott a város határain. A vármegyei bizottmányi gyűlések is több ízben napirendre tűzték Vác város tanácsának késedelmes ügyintézését, fontos ügyekben történő mulasztásait.

36 A városi háztartás deficitje az 1860-as évek végére olyan méreteket öltött, hogy a város vezetősége kérte a nemzetbizottságot, hogy a közigazgatás költségeit fedezzék az állampénztárból.

37 A nemzetbizottság a kérést elutasította, s felszólította a város vezetőségét az ésszerűbb gazdálkodásra. A város gazdasága olyan mélyre süllyedt, hogy 1876-ban a vezetők népes tábora azt kérte, hogy Vácot fosszák meg rendezett tanácsú városi rangjától, s minősítsék vissza nagyközséggé. Ettől remélték a közigazgatás kötelező költségeinek csökkenését s államkölcsön szerzésének lehetőségét. A törvényhatóság a városatyák kérését elutasította.

38 Jól tükrözi a város pénzügyi helyzetét az 1873-as év költségvetése. Közgyűlésileg elfogadtatott összes bevétel: 45 553,30 Ft Közgyűlésileg elfogadott kiadások: 70 781,37 Ft Fedezetlen kiadási többlet 25 228,07 Ft. A kiadási többlet fedezésére pótadót vetettek ki. A pótadó alapjául a 48 532 Ft 53 kr országos adó szolgált, s minden egy adóforint után 51%-os pótadót vetettek ki.

39 A város vezetősége a pótadó behajtását meg sem kísérelte, de 1875—1879-ig minden évben felvette a megszavazott kiadások fedezetéül, de soha egy krajcárt sem hajtott be belőle. A város 1873-as költségvetését részleteiben vizsgálva kitűnik, hogy a bevétel jelentős részét a haszonvételekből származó jövedelmek adták. 65