Ikvai Nándor szerk.: Fejezetek Pest megye történetéből II. (Studia Comitatensia 8. Szentendre, 1979)

G. Sin Edit: Szentendre a XIX–XX. század fordulóján

években még tovább romlott, a szarajevói merénylet idején pedig végleg elszabadultak az indulatok Szentendrén is. S ennek már az sem tudott gátat vetni, hogy a városvezetőség és a módos polgárság jelentős hányada még ezekben az években is szerb, illetve német volt. VIII. Befejezés Rendkívül sokszínű, változatos képet mutat tehát a századforduló Szentendréje. A nehezen kibogozható, összekuszált szálak alapján a kor embere még alig-alig tudta megsejteni a XX. század világformáló változásait. „Hogy a XX. század mit rejt méhében, azt nem tudjuk ... De egyet tudunk: azt, hogy minden lehangoló jelenség dacára az emberiség a haladás, az alkotás terén folyvást előre fog törni... A jövő a munkáé, a haladásé, a fejlődésé." — olvashatjuk a múlt század legutolsó szentendrei újságjában, a SzentEndre és Vidéke 1900. december 31-i számában. Az évszázad nagy vérzivatara csupán néhány dokumentumrészletben vetítette előre árnyékát. A Szentendre és Környéke 1903. júniusi száma: „Mozgósítunk Szerbia ellen." Alispáni bizalmas irat 1905-ből: ,,... az 1884. évi születésű I. kor. állításkötelesek sorshúzása Szentendrén 1905. évi január hó 30. napjának délután 2 órájában állapíttatott meg". Jekkelfalussy honvédelmi miniszter bizalmas irata 1909-ből: ,,A jelenlegi politikai viszonyok folytán oly előkészületeket kell tennem, melyek alapján a m. kir. népfelkelést minden egyes honvédkerület területén bármely pillanatban fölhívni és behívni lehessen." A szentendrei képviselő-testület 1909. szeptember 9-i ülésének napirendi pontja: „Bizottsági előterjesztés az iskolai tanzászlóaljak szervezése tárgyában." A kor embere azonban oda sem figyelt eléggé ezekre az apró momentumokra. Egészen máshonnan várta a katasztrófát. „Elmúlt a kritikus nap. Mint mindenütt, úgy nálunk is sokan hittek a világ-pusztulásban, melyet a rettegett Halley üstököstől való félelem okozott. 18-án és 19-én éjjel 4 óra tájban megnépesedett a Duna-part és ott csoportokká verődve siettek a magaslatokra. Mintegy 200-an felsiettek a Pismán hegyre, sa halált lesők letelepedvén az üde gyöpre, még másnap dél felé is ott szunyókáltak, anélkül, hogy látták volna az üstököst." — írta a Szentendre és Vidéke Hírlapja 1910. május 20-i száma. Elmúlt a kritikus nap ... A város tovább élte gondokkal, örömökkel teli életét. Egy 1914-es, egyenesen Bécsből szállított, aranybetűs, fehér selyem borítású táncrend a helyi Garniosons-Kränzcher báljára polonise-t, polka mazurt, kólót és sok-sok valcert ígért.

97 1914-ben a szentendrei köznép is vidám farsangi mulatsággal búcsúzott a Ferenc József-i boldog békeidőktől. Néhány részlet a meghívóból: „1914. február 24-én a Pósch Károly-féle italmegfigyelő osztály hivatalos helyiségében az al- és főbolondok éjjeli tárgyalására feltétlenül megjelenjen. Meg nem jelenés esetén zenekarhatalommal elő vezettetik. 55