Ikvai Nándor szerk.: Fejezetek Pest megye történetéből II. (Studia Comitatensia 8. Szentendre, 1979)

G. Sin Edit: Szentendre a XIX–XX. század fordulóján

a város iskolái be tudják fogadni az izbégi gyerekeket is. 1900-ban a megyei tanfelügyelőség végre döntést hozott egy „Izbégen létesítendő állami iskola állandó elhelyezésének elvállalása tárgyában". A szentendrei képviselő-testület tagjai sértődötten vették tudomásul, hogy „ . .. ezen iskola felállításának elhatározása a városi elöljáróság teljes kikerülésével állapíttatott meg".

88 Ezek után nem csoda, ha az 1900. október 29-i közgyűlésen a polgármester kijelentette, hogy a megye által kiválasztott, a szerb hitközség tulajdonát képező „ ... izbégi plébánia-lakot állami iskola részére átengedni... nem hajlandó". Ha pedig nincs mód kész épület bérbevételére, újat kell építeni, a városi területből ki kell választani egy iskola építésére alkalmas telket — javasolta a polgármester. A december 31-i közgyűlésen kiderült, hogy „ ... a város e célnak megfelelő területtel nem bír, ... a szükségelt telek beszerzése legalább 1500—2000 koronára rúgna, különben is... egy iskolának Izbég külvárosában való felállítása egyelőre égető szükségnek nem mutatkozik". Az 1901-es esztendő első felében több közgyűlésen szóba került, hogy a városatyák minden igyekezetük ellenére sem találtak az iskola céljaira alkalmas bérbe vehető épületet. Amikor a megyei tanfelügyelő megelégelte a képviselő-testület időhúzását, kiküldte megbízottját a városba és kijelöltette a bérbe veendő épületet. A képviselő-testület 1901. július 30-i közgyűlésén a városvezetőség „örömmel üdvözölte" a megyei tanfelügyelő buzgalmát, készségesen fölajánlotta, hogy a közpénztárból kiutalja az éves bérleti díjnak és az átalakítási költségnek a felét, ha az épület a törvényben foglalt pedagógiai és higiéniai követelményeknek megfelel, de a tanfelügyelő megbízottja által kijelölt helyiség „ ... a Nagyméltóságú m. kir. közoktatási Miniszter Űr által 72 370/897. számon kiadott rendeletben előírtaknak a legkevésbbé sem felel meg" — csak visszatetszést szülne a városban, ha ilyen épületben lenne az iskola, ezért a magisztrátus nem járul hozzá ehhez a bérlethez. A megyei tanfelügyelő nem nyugodott bele a kudarcba, egyenesen a miniszterhez fordult — nem is eredménytelenül. Ezt olvashatjuk erről a képviselő-testület 1901. december 12-i ülésének jegyzőkönyvében: „ ... mély hálával viseltetvén a nagyméltóságú vallás- és közoktatási Miniszter Űr azon elhatározása iránt, hogy az esetre, ha a város a szükségelt telket beszerzi és a m. kincstár rendelkezésére bocsátja, az iskola és melléképületek építése a magas kincstár költségén fog eszközöltetni". A képviselő-testületi tagok ezek után egyhangúlag elhatározták, hogy megveszik a telket a városi pótadó terhére. Amikor a város vezetőség újabb akadályt próbált gördíteni az iskolaépítés elé, a megyei tanfelügyelő leirattal fordult a képviselő-testülethez az ismételt késleltetés miatt. A közgyűlés sértődötten válaszolta: „A város közönsége... soha nem késleltette az izbégi állami iskolának felállítására vonatkozó határozatok hozatalát, illetve azok gyors elintézését, minélfogva is minden alapot nélkülözőnek jelenti ki a hivatkozott átiratnak utolsó soraiban használt »-ismét?« kifejezést, mely teljesen indokolatlanul használtatott."

89 1902-ben végre lezárult ez a városvezetőséget egyáltalán nem kedvező színben feltüntető vita : megnyílt az izbégi állami iskola. Az elemi iskolás kor túllépése után ismétlő iskolába jártak a fiatalok. E korosztály műveltségi szintjét jellemzi a következő jegyzőkönyvrészlet: „ ... azon okból, hogy a gazdasági és ipari ismétlő iskolákban az oktatás eredménnyel járjon, az említett iskolák írni és olvasni nem tudó tanulóinak külön oktatásá49