Ikvai Nándor szerk.: Fejezetek Pest megye történetéből II. (Studia Comitatensia 8. Szentendre, 1979)

G. Sin Edit: Szentendre a XIX–XX. század fordulóján

A felekezeti türelmetlenség talaján álló Katolikus Néppárt kortesei azonban még a papi szószéket is felhasználták a párt érdekében. Programfüzetükben azt hirdették, hogy töröljék el a nemrégen bevezetett polgári házasságot és polgári anyakönyvvezetést, állítsák vissza e téren az egyház egyeduralmát. A miniszter, illetve a főispán utasítása szerint országosan csökkenteni kellett a szélsőjobboldali néppártiak esélyeit. 1901. szeptember 14-én Dumtsa Jenő azt jelentette a főispánnak, hogy Szentendrén lesz egy-egy függetlenségi és néppárti programmal fellépő jelölt is. „A szabadelvű párt nem mozog ugyan, de azt hiszem, diadala biztosnak vehető."

17 A kormányon levő szabadelvű párt képviselője, Luppa Péter végül 91 szavazati többséggel valóban legyőzte a néppárti jelöltet, Nagy Sándort. Ugyanebben az évben, 1901-ben városi képviselő-testületi tagokat is választottak Szentendrén. Az október 28-i képviselő-testületi közgyűlésen a szabályok értelmében közszemlére tették a választásra jogosultak névjegyzékét. Eszerint a három választókerületben összesen 813 lakosnak — a lakosság 17%-ának — volt Szentendrén választójoga. A tisztújítási választások a képviselő-testületi közgyűlés keretében zajlottak — közfelkiáltással. 1901-ben például „szavazás mellőzésével egyhangúlag Fadgyas János urat választja meg a város tiszti ügyésszé". (Dr. Weresmarthy Miklós volt a másik jelölt.) Az 1905-ös országgyűlési képviselő-választásokon Szentendrén ismét a szabadelvű párt jelöltje győzött a néppárti jelölttel és a független párti képviselőjelölttel, dr. Weresmarthy Miklóssal szemben. Később, a szabadelvű párt országos bukása után Weresmarthynak is sikerült bejutnia a „Tisztelt Ház"-ba. Az 1905-ös választásra óvatosságból a vármegyétől lovas katonaságot rendeltek ki, bár a polgármester nem tartott rájuk igényt. A magyarországi baloldal megtévesztését, lekenyerezését célzó Kristóffy-féle választójogi tervezetnek a nyilvánosságra hozatala után néhány évvel a szentendrei lapok hasábjain is megindult a választójog kiterjesztéséért folyó küzdelem. „ ... a rendezett tanácsú városok s a községek is súlyosan érzik a végzetesen elavult községi választói jog hátrányait. Ez az Ázsiába való szűk választói jog teszi lehetővé, hogy a képviselőtestületben évtizedeken keresztül ugyanazon klikkek dirigáljanak, a hatalommal, közvagyonnal mindig ugyanazok rendelkezzenek s a maguk embereit juttassák a hivatalokba, akik aztán feltétlen szolgálatkész hívei a képviselőtestületi klikkeknek." A lap az általános községi választójog szükségessége mellett érvel: „Mert nem mer a nép érdekei ellen cselekedni az a képviselőtestület, amely mandátumát a néptől nyeri... A legutolsó községben is a képviselőtestület zsebérdeke dominál közügyek intézésében, nincs gát, amely a klikkek, a befolyásos famíliák manipulációi elé állítható lenne. Jogot a népnek, de jogot a községi polgárnak is." — olvashatjuk a Szentendre és Vidéke Hírlapja 1908. március 29-i számában. A választójogért való küzdelemből a helyi független párt is kivette a részét — igazodva az éppen aktuális országos kormánypárti taktikához. Dr. Weresmarthy Miklós például — aki 1907-ben még azt javasolta, hogy töröljék a választói névjegyzékből azokat, akiknek adóhátralékuk van — 1912-ben már a sajtóban tiltakozik a választójog ilyenféle megcsorbítása ellen. A világháború kitörésének évéhez közeledve még a korábban oly zajos választási küzdelmeket is vihar előtti csend jellemezte „A szentendrei választókerületben nagy csend mutatkozik. Sem a választók, sem a jelöltek nem mozog24