Ikvai Nándor szerk.: Fejezetek Pest megye történetéből II. (Studia Comitatensia 8. Szentendre, 1979)

G. Sin Edit: Életmódvizsgálat egy budakalászi cukrászműhely működésének elemzése kapcsán (1919–1950)

üzletben. Egy időben még egy papagáj is volt a cukrászdában a vendégek szórakoztatására. Gyakran még este 10 óra után is érkezett vendég. Ekkor ért véget a gyárakban a délutáni műszak. Valakit mindig megbíztak a gyáriak, hogy írja össze, kinek mit készítsen Berta Mihály másnapra. Bertáné — így utólag visszaemlékezve — kb. 50 főre becsüli a hétköznapi forgalmat. A vasárnapi forgalom ennél sokkal nagyobb volt. Vasárnap nem is tudott főzni Bertáné a családnak, egész nap az üzletben kellett lennie. A vásárlók nagy része reggel templomba menet megrendelte a süteményt, tortát, templomból jövet hazavitte. Délután pedig — hétköznap is — moziba menet rendeltek, mozi után hazavitték. (Budakalászon mindennap volt mozielőadás.) Vasárnap délelőttönként mindig a cukrászdában voltak a helyi futballisták Arzenovits János szervezett vasmunkás vezetésével, mivel ez volt a legkulturáltabb szórakozóhely a községben. Vasárnaponként nem tudták a vendégeket kielégíteni, délután 6 óra körül általában elfogyott az áru, és akkor be kellett csukni az üzletet. Hétfőn szünnap volt. A forgalom nagyobb részét nem a helyben történt fogyasztás tette ki, hanem a csomagban elvitt áru. A cukrászsütemények mellett a fagylaltárusítás nem volt túl lényeges. Süteményt egyedül csak Berta Mihály készített a faluban, fagylaltot viszont vegyeskereskedésekben, sőt a falu mézeskalácsos-gyertyaöntő mesterénél is árultak. Mivel a sütemény volt a fő árucikk, az üzletben minden évszakban egyforma volt a forgalom. Zárás után esténként kitakarítottak, felmosták az üzletet és a műhelyt. Az eléggé gyakori orvosi ellenőrzések alkalmából soha nem találtak kifogásolni valót Berta Mihály üzletében. Ilyen volt tehát Budakalász cukrászipara az 1940-es években, a virágzás idején. Berta Mihályék sok munkával bár, de viszonylag jól éltek. Annyit nem jövedelmezett a cukrászda, hogy a mester végleg megválhatott volna a Klingergyártól, sőt még annyit sem, hogy saját házat tudtak volna venni. Igaz, Berta Mihály barátai és ismerősei szerint nem volt elég élelmes, nem értett a gyors meggazdagodáshoz. „Megtakarított pénzünk soha nem volt. Majdnem mindent kölcsönből vettünk és csak utána törlesztettük le."

43 „Berta Mihály nagyon jól dolgozott, minőségi munkát végzett. Gyönyörűen kidíszítette a készítményeit. Nem volt valamirevaló lakodalom Budakalászon Berta Mihály tortái nélkül. Társadalmilag is elismert, megbecsült ember volt. Az egész falu ismerte. A gyerekek kíváncsian figyelték, hogy mit sütött és milyen új árut hozatott Pestről."

44 Az 1940-es évek fellendülését azonban országszerte erősen korlátozták a háborús állapotok. Berta Mihály receptgyűjteménye közt is ott volt az a szakkönyv, amelynek előszavában a következőket olvashatjuk: a szerző olyan receptgyűjteményt igyekezett közreadni, hogy „ ... a rendelkezésre álló anyagból és pótanyagokból iparunkhoz méltó, nívós árut állíthassunk össze. A díszítő művészetben a magyaros stílust juttattuk kifejezésre... A most élő idősebb generáció már másodszor érzi a cukrászatban a háborús korlátozást... 1939-től kezdődően mindig újabb és újabb rendeletek szabályozzák az anyagkiutalást, eladási árakat. Ezek szem előtt tartásával kell a cukrásziparosnak olyan árut előállítania, amely az előírásoknak is megfelel, a közönség igényeit is kielégíti és mindezen felül a tisztességes megélhetést is biztosítja."

45 222