Ikvai Nándor szerk.: Fejezetek Pest megye történetéből II. (Studia Comitatensia 8. Szentendre, 1979)

G. Sin Edit: Szentendre a XIX–XX. század fordulóján

hogy a tanácsnak és a közgyűlésnek egyaránt a polgármester az elnöke, és hogy a tanácsüléseknek nyilvánosaknak kell lenniük. Rendelkezett arról, hogy a városi vagyont árverés útján bérbe kell adni, hogy a tanácsnak évi költségvetéssel kell dolgoznia, hogy „ ... a megállapított költségvetés szoros megtartásáért a tanács felelős". A szabályrendelet rögzíti a város vezetőség munkaköri kötelességeit. A feladatok arányos elosztására a következő osztályokat, bizottságokat hozták létre: háztartási-közgazdászati, pénzügyi, katonai, oktatási. Ez a szabályrendelet egykét későbbi, jelentéktelen változtatással több évtizedig érvényben maradt. Később még hoztak néhány rendeletet a városvezetők lakbéréről (1895), a városi tisztviselők nyugdíjazásáról (1896), a közszolgákról (1905) stb. 1906. november 6-án a következő kitétellel egészítette ki a képviselő-testületi közgyűlés a városi szabályrendeleteket: ,,A város tisztviselői, segéd- és kezelő személyzete és alkalmazottai kötelesek a város belterületén lakni."

12 A szabályrendeletek szerint a polgármester a város vezető embere. A humánus, jó szándékú, köztiszteletben álló Dumtsa Jenő legjobb képességei szerint, önfeláldozóan, fáradhatatlanul végezte munkáját. Cselekedeteit alapvetően meghatározta a város szeretete és a városlakókért érzett felelősségtudat. Dumtsa Jenő a XIX. század jómódú, egyben jóérzésű polgárságának a tipikus képviselője, aki a XX. század megváltozott világában, közéletében már nem tudta otthon érezni magát. Dumtsa a városlakók zömének szeretetén és tiszteletén túl nem szűkölködött hivatalos elismerésben sem: 1897-ben „közhasznú és sikeres tevékenysége elismeréséül" megkapta a Ferenc József-rend lovagkeresztjét,

13 több ízben részesítették jegyzőkönyvi dicséretben a városi képviselő-testület ülésein, sőt még polgármesteri működése alatt utcát is neveztek el róla.

14 Mindezek ellenére Dumtsa 1902. április 3-án egészségi állapotára való tekintettel lemondott állásáról, de a képviselő-testület nem fogadta el lemondását. Az április 29-én bejelentett újabb lemondását már tudomásul vették, viszont az 1902. október 25-i polgármester-választáson Dumtsa Jenő — egyedüli pályázóként — ismét jelöltette magát, és a jegyzőkönyv szerint „egyhangú lelkes felkiáltással" újra polgármesterré választotta a képviselő-testület. Az 1903. augusztus 1-i közgyűlésen valószínűleg az ellene irányuló nyilvános sajtótámadás miatt — saját kérésére véglegesen felmentették állásából. 'Dumtsa Jenő lemondása Szentendrén jelképes századfordulós korszakhatárnak tekinthető. Ebben a korban egyre nehezebbé vált a város irányítása. A polgármester „ ... egyszer a kormányzó hatalommal jöhet ellentétbe, máskor a közönség felfogásával. El kell találnia köztük a középutat. És nemcsak ezekkel gyűlhet meg a baja. Ott vannak a pártok, a felekezetek, a nemzetiségek, az elégedetlen elemek" — olvashatjuk a Szent-Endre és Környéke 1903. január 24-i számában. A vezetésre termett, de már megfáradt, az egyre nyíltabbá váló ellenségeskedést nehezen viselő polgármester éppen ebben a súlyos helyzetben adta át helyét a kevésbé rátermett, kevésbé tehetséges, népszerűtlen Maximovits Istvánnak, aki addig a város rendőrikapitánya volt. Ez a személyi változás észrevehető törést okozott a városvezetésben, / A szabályrendelet értelmében a város második embere a rendőrkapitány volt. Maximovits polgármestersége idején állandó harc dúlt a polgármester és a rendőrkapitány közt. Ez a személyeskedő jellegű ellentét is a városvezetés egyik kerékkötője volt. Az 1870—80-as években csak öt sárga sujtásos, sötétkék díszegyenruhás rendőr (akkori szóhasználattal „drabant") őrködött a város rendjén. 1888-ban 21