Ikvai Nándor szerk.: Fejezetek Pest megye történetéből II. (Studia Comitatensia 8. Szentendre, 1979)

G. Sin Edit: Életmódvizsgálat egy budakalászi cukrászműhely működésének elemzése kapcsán (1919–1950)

A nyomasztó szegénységet a német—magyar nemzetiségi ellentétek tették még elviselhetetlenebbé. (A lakosság döntő többsége német anyanyelvű volt.) Berta Mihály a májusban induló cukrászdájában elsősorban fagylaltot készített. Egy kicsi üzlethelyiséget vett bérbe, egész nap ott dolgozott. Reményei nem váltak valóra. Csupán a község „elit" közönsége járt be vásárolni — ők viszont nagyon kevesen voltak ahhoz, hogy a cukrászda jövedelmezően működhessen. (Egyébként a budakalászi főjegyző volt a cukrászdaalapítás egyik kezLakodalom 1954-ben (elöl Berta Mihály) deményezője.) A szegények nem mertek bemenni. „Szégyellték magukat, féltek a többiek megjegyzéseitől: »Mi az, te cukrászdába jársz? Olyan jól megy?-« Ha sötétedéskor mégis betértek a fiatalok, rám szóltak: »Jaj, Miska bácsi, ne gyújtsa meg a lámpát, fagylaltozni akarunk!«"

31 Tehát nemcsak anyagi okokkal kell magyaráznunk a forgalom kicsiségét, hanem sokkal inkább tudati tényezőkkel: a cukrászda uraknak való, és minek kapaszkodjon a szegény ember az urak közé, még ha meg is tudná fizetni a fagylaltnak vagy süteménynek az árát. Az ősz beálltával, mikor vége lett a fagylaltszezonnak, olyan minimálisra csökkent a fogyasztók száma, hogy kénytelenek voltak a bérletet felmondani. Nem is nyitottak új üzlethelyiséget évekig, Berta Mihály is azoknak a szegény kisiparosoknak a sorába lépett, akikről ezt olvashatjuk a Magyarország történetében: „Több mint ezer bolt húzta le a redőnyt, a kisiparosok közel felének a jövedelme 1933-ban nem érte el az adómentes létminimumot. Az Ipartestü218