Ikvai Nándor szerk.: Fejezetek Pest megye történetéből II. (Studia Comitatensia 8. Szentendre, 1979)

G. Sin Edit: Az 1934–35-ös szentendrei polgármesterválság

„Bármilyen hihetetlenül is hangzik, az a helyzet, hogy nem mi fogjuk választani polgármesterünket, hanem a hitközségek egyedeiből alakult csoportok ... Mi a felekezeti alapokon nyugvó politikát, a vallás fegyveres kivonulását a politika porondjára szerencsétlen, elszomorító és veszélyes tünetnek tartjuk. Szentendre élén nem tudjuk elképzelni egyik felekezet exponensét sem. Különösen nem most, amikor a város polgárságát számtalan táborra tépte a közelmúlt vak gyűlöletre korbácsoló politikai harca. Városunk megrendült anyagi helyzete, polgárságunk nyomorúsága és a nehéz idők egyaránt elfogulatlan, felülemelkedő, megfontolt, de emellett lelkes és lendületes embert követelnek a gazdátlan kormány mellé. Egész férfit, akinek egyénisége föltétlen biztosít bennünket arról, hogy itt béke és munka lesz. Nekünk nem reprezentánsra van szükségünk, nem úrlovasra, nem pózmesterre, nem kijáró politikai vigécre, de keménykezű, mindnyájunkat egyformán megértő, egyformán szerető első munkásra, első kubikosra, aki élünkön harcolva velünk együtt talicskázza gyengülő gátjainkra a kavicsot... A politika egyértelmű a harccal. A harc viszont elképzelhetetlen gyűlölség, vívódás és alantas érdekek vicsorgása nélkül. Nyomatékosan kell tehát kérnünk hitközségeink vezetőit, papjait: tartsák távol személyüket, palástjukat és gondjaikra bízott bárányaikat a politika elmaradhatatlan gyűlölségétől és szennyétől! Ne keverjék a vizet a tűzzel, mert egyik föltétlenül elpusztul!" — írja a Magyar Élet 1934. december 5-i száma. Olyan hír is lábra kapott, hogy az alispán külső, idegen embert fog Szentendre polgármesteri székébe ültetni. „Izgalom van. Suttogás, nekikeseredés... Alig futottak be a pályázatok városunk polgármesteri állására, és már mindenki arról suttog, hogy választópolgáraink akaratával szemben »magasabb« akarat fog érvényesülni, a protekció, a rokoni összeköttetések, az uram-bátyám kapcsolatok ... Felháborító gyanúsítások forognak közszájon, eredetük kinyomozhatalan ... A leghatározottabban vissza kell utasítanunk azt a rémlátást, hogy polgárságunk favoritjait nem fogják jelölni, hanem egy előkelő idegent s két, közvetlen a választás előtt visszalépő pályázót."

31 'Németh László állítólag határozott ígéretet tett arra az alispánnál, hogy a Független Polgári Párt nem fogja Papp Viktort jelölni. Ennek ellenére mégis őt választották meg 1935. február 14-én Szentendre polgármesterévé. Már Papp Viktor elnökölt a március 5-i képviselő-testületi ülésen, ahol Németh László napirend előtt üdvözölte az új polgármestert, kívánva, „ ... hogy a város jóléte fakadjon működéséből, legyen takarékos, lehetőleg nyisson új jövedelmi forrásokat, támogassa a kisgazda, iparos és kereskedelmi életet. Legelső és legfőbb célja legyen a lelki béke megteremtése". Az új polgármester köszönő szavaiban „ ... hangsúlyozza, hogy ő nyelvi, faji és felekezeti különbség nélkül a város polgármestere". Ezekre a szavakra cáfolt rá viszont azzal, hogy már ezen az ülésen jelentős ingatlant adott át a római katolikus egyházközségnek. Papp Viktor az élő visszaemlékezések szerint

32 kellemetlen, akadékoskodó hivatalnok volt, akinek lételeme volt az intrika. A Starzsinszky-üggyel kapcsolatos feljelentései viszont jogosak, sőt a város érdekében szükségesek voltak, ha módszerében nem is bizonyultak mindig etikusnak. Nyilvánvaló, hogy Papp Viktor Starzsinszky elleni támadásait egyéni bosszú is motiválta, hiszen őt hoszszú ideig méltánytalanul mellőzte a szentendrei városvezetőség. Most, mikor mintegy Németh László előretolt sakkfigurájaként a polgármesteri székbe került, rá is könyörtelenül érvényessé vált a móriczi igazság: 185