Ikvai Nándor szerk.: Fejezetek Pest megye történetéből II. (Studia Comitatensia 8. Szentendre, 1979)

Dóka Klára: Szentendre társadalma az összeírások tükrében (1808–1848)

— háza, szőlője, szántója 3-nak, — háza, szántója, állata l-nek, — háza, szőlője, állata l-nek, — háza, szántója 2-nek, — háza, szőlője 28-nak, — háza, állata l-nek, — szőlője, állata 2-nek, — háza, 19-nek, — szőlője 2-nek, — állata l-nek, — nincstelen volt 2. E réteg az idő folyamán nem tudott megerősödni. A családok 1

/з része csak házzal és szőlővel rendelkezett, ami a legfőbb életfeltétel volt. Kevés a komplex gazdaság, és minimális az állatállomány is, ami a föld intenzívebb művelését elősegítené. E csoportba tartozott a legtöbb nincstelen. Ezek csak bérmunkából élték, de nem tudtak véglegesen meghonosodni. Szentendre : b) csoport esetén (90 család) — komplex gazdasága volt 5-nek, — háza, szántója, szőlője 17-nek, — háza, szőlője, állata l-nek, — háza, szántója 2-nek, — háza, szőlője 29-nek, — háza 8-nak, — szőlője 18-nak, — nincstelen volt 10. Izbég : b) csoport esetén (25 család) — komplex gazdasága volt 3-nak, — háza, szántója, szőlője 3-nak, — háza, szőlője, állata 2-nek, — háza, szántója l-nek, — háza, szőlője 9-nek, — háza, állata l-nek, — háza 4-nek, — szőlője l-nek, — nincstelen volt 1. E csoportba a kiköltözők tartoztak. Elődeik 1808-ban ott éltek Szentendrén, azonban az utódok már nem tudták felvenni a versenyt. A hosszabb városi tartózkodás idején a családok bizonyos vagyont gyűjtöttek, ezért kevés volt a nincstelen. Csökkent az állatállomány, mivel legelőször azt adtaik el. E rétegnél is a szőlő számított legstabilabb vagyonnak, attól váltaik meg legutoljára. Szentendre : c) csoport esetén (158 család) — komplex gazdasága volt 4-nek, — háza, szántója, szőlője 19-nek, — háza, szőlője, állata 4-nek, — háza, szántója 2-nek, — háza, szőlője 53-nak, 13