Ikvai Nándor szerk.: Fejezetek Pest megye történetéből II. (Studia Comitatensia 8. Szentendre, 1979)

Asztalos István: Munkás- és szegényparaszt-mozgalmak Aszódon és a Galga völgyében I. (1919. júl. 31-ig)

a falu nincstelenjeit is. Különösen fontos a frontról, több esetben Szovjet-Oroszországból hazatért s leszerelt katonák nemzeti tanácsbeli szereplése. Ezek az emberek saját bőrükön tapasztalták a háború borzalmait, családjaik pedig a nélkülözések tengernyi nyomorúságát. Nem véletlen, hogy majd minden községben a leszerelt katonák jelentették a radikális erőt. A nemzeti tanácsok mellett természetesen tovább folytatta működését a helyi közigazgatás, a jegyzői hivatalok és a képviselő-testületek. Az idő múlásával és a néptömegek balratolódásával arra kényszerültek ezek a testületek, amelyek tagjai sorában szinte kivétel nélkül a falvak jobb módú gazdáit találjuk, hogy gyűléseikre, az egész községet érintő megbeszéléseikre meghívják a nemzeti tanácsok, majd később a megalakult munkástanácsok képviselőit.

94 Aszódon már november 11-én megjelentek a szervezett munkásság képviselői: Vaschuta Károly és Huszár József a községházán, Csorba Márton és Bekker János a járási főszolgabíróságon azzal a megbízással, hogy ellenőrizzék e hivatalok munkáját.

95 Aszód példáját azután a többi község is követte. Mindezek az intézkedések azonban alapvetően nem változtatták meg, nem javították meg Aszód és a falvak proletárjainak és agrárproletárjainak a helyzetét. A több éves háborútól elszegényedett, területi egységében megbomlott ország gazdasági helyzete kétségbeejtő volt. Csak rendszeres rekvirálással tudták — úgy ahogy — a közellátást biztosítani. Súlyosbította a helyzetet az ország történetében első ízben jelentkező nagyméretű influenzajárvány, a „spanyol", amely betegségnek a leromlott szervezetű emberek nem tudtak ellenállni. A halálozási szám példátlan magasságra ugrott.

96 A gyakori esők nehezítették a betakarítást, az őszi mezőgazdasági munkálatokat. A várt szociálpolitikai intézkedések pedig elmaradtak. A beígért földosztást a polgári-szociáldemokrata kormányzat halogatta, aminek következtében a parasztság földéhségé és türelmetlensége egyre nagyobb veszélyt jelentett a Galga-vidéken. Ilyen közállapotok mellett a szervezett munkásság radikálisabb csoportjai mind követelődzőbben léptek fel Aszódon és a vidék falvaiban is. Az 1918. november 24-én megalakult Kommunisták Magyarországi Pártja ezeknek a követeléseknek is hangot adott programjában. Aszódon, ahol a községi MSZDPszervezet mellett a Lloyd-gyárban is működött MSZDP-csoport, a munkásság a KMP programjának a megvalósításáért szállt síkra. 1918. december 17-én az aszódi munkások gyűlést tartottak, amelyen a KMP részéről Pór Ernő és Szaton Rezső jelent meg, és az MSZDP vezetősége szintén kiküldött három szónokot. A délután 5 órától este 10 óráig tartó vitában a megjelentek két ellenszavazattal szemben a következő határozati javaslatot fogadták el: ,,Az aszódi szervezett munkásság 1918. december 17-iki gyűlése egyhangúlag kimondja, hogy a jelen társadalmi rend megérett a megdöntésre, és egyedül a munkásság képes arra, hogy szervezetten átvegye a hatalmat a munkásság és a földtelen parasztok tanácsainak diktatúrája útján. Nem demokrácia és nem nemzetgyűlés, hanem munkások és földtelen parasztok tanácsai és proletár diktatúra vezet bennünket a szocializmushoz és a kommunizmushoz. Ebben az irányban odaállunk a Kommunisták Magyarországi Pártjához."

97 Az aszódi munkásság tehát a KMP programját követve küzdött a hatalom megszerzéséért. Ennek elfogadtatása azonban nem lehetett egyszerű. Éppen a fenti újságcikk további részéből tudjuk meg, hogy a jobboldali irányzatokat követők sem lehettek kis számban. Ugyanis a fent leírt gyűlés után a Népszavának egy a valóságnak meg nem felelő információt adtak le, amit az le is közölt. Ezek szerint az aszódi proletároknak a KMP-hez való csatlakozása nem 134