Ikvai Nándor szerk.: Fejezetek Pest megye történetéből II. (Studia Comitatensia 8. Szentendre, 1979)

Asztalos István: Munkás- és szegényparaszt-mozgalmak Aszódon és a Galga völgyében I. (1919. júl. 31-ig)

1880 % 1910 % 16 106 77,5 26 437 89,— 3 904 18,7 2 354 7,9 664 зд 817 2,7 103 0,7 90 0.5 19 a mezőgazdaságban kívánták fiaztatni. Ezekbe az uradalmakba százával szer­ződtek cselédnek, részeseknek a birtok nélküliek, s váltak ezáltal agrárprole­tárrá, a napi betevőért napkeltétől napnyugtáig dolgozó kiszolgáltatottakká. 16 Az Aszód környéki népesség összetételét a nemzetiségek jelentős száma is figyelemre méltóvá teszi. Még a XVIII. században — részben a spontán belső vándorlás, részben pedig a földesurak (Podmaniczky, Prónay, Ráday) telepítő akciói következtében — kerültek ide. Elsősorban észak-magyarországi szlovák, továbbá a német-római birodalomból betelepített német (ún. sváb) parasztok. Ezekben az évtizedekben szivárogtak be a birodalom más részeiből az első zsidó vallású telepesek is, akik elsősorban kereskedelemmel és iparral foglalkoztak. J7 Az utolsó nagy telepítés Grassalkovich Antal II. nevéhez fűződik, aki Kartal­pusztát 1784-ben különböző községek (Ibrány, Sőreg, Keszeg, Gombos) lakóival népesítette be. 18 A tizenöt községben tehát a magyar lakosság mellett szlovák és német ajkúak éltek a századforduló táján. Magyar anyany. Szlovák anyany. Német anyany. Egyéb anyany. Egyes településekben a lakosság többségét alkotják a nem magyar anya­nyelvűek. Az 1880-as évben még nagyobb a szlovákok száma a magyarokénál Ácsán, Domonyban, Püspökhatvanban, Vácegresen, Váckisújfalun, a németeké Ikladon. Az erőszakos magyarosítás hatására (sokan ugyanis a kényszer hatá­sára magyarnak vallották magukat) a helyzet 1910-re megváltozott. Már csak Vácegresen, Váckisújfalun és Ikladon érvényes az 1880-as arány. 20 Budapest közelsége az országos átlagtól eltérően nemcsak abban kedvezett a Galga-völgy népének, hogy munkalehetőséget biztosított az elszegényedettek­nek, hanem piacot is a felesleges mezőgazdasági terményeknek. Az Aszód kör­nyéki falvak gazdálkodói ezt már a XVIII. század első felétől kihasználták. 21 Ezzel egyfajta többletjövedelemre tehettek szert. Amikor azonban megvizs­gáljuk életviszonyaikat, akkor döbbenünk meg, hogy az ország más tájaihoz viszonyított kedvező körülmények ellenére is mily nyomor és elmaradottság jutott osztályrészül a föld népének. A XIX. század második felétől a kapitalista termelési mód általánossá vá­lása következtében jelentősen fokozódott a termelés Magyarországon is, ami viszont — többek között — a lakosság számának robbanásszerű növekedését eredményezte. Ezt figyelhetjük meg a Galga völgyében is. 1851 1890 1910 Lakosság száma 18 571 23 552 29 773 22 Egyes községekben különösen nagy a lélekszám emelkedése. Aszódon, Gal­gamácsán, Ikladon, Kartalon, Túrán megkétszereződött a lakosság. A dombok, hegyek közé bezárt települések (Ácsa, Püspökhatvan, Galgagyörk, Váckisújfalu) fejlődése viszont lényegesen lassúbb, szinte alig gyarapodott. E változás, növekedés mellett ugyanakkor nem szaporodott a parasztok ke­zén levő földterület, lényegesen kevesebb ház, lakás épült, mint ahogyan a fej­lődés megkövetelte, ami végül is az életviszonyok javulását nehezítette, gátolta. 124

Next

/
Oldalképek
Tartalom