Ikvai Nándor szerk.: Fejezetek Pest megye történetéből I. (Studia Comitatensia 7. Szentendre, 1979)

Balanyi Béla: A három város és II. Rákóczi Ferenc szabadságharca

jelentős része elszéledt. A fejedelem a szegedi vár alól augusztus 13-án elvonult és Tömörkénynél ütött tábort. Innen adott parancsot Szűcs János ezredesnek, hogy a három városba elszéledt katonáit szedje össze.

198 Szeged ostroma idején értesítették a fejedelmet, hogy újból kiújulnak a felekezeti békétlenségek, melyek az ország nyugalmát felkorbácsolhatják. Kénytelen volt rendeletet fogalmaztatni, melyet augusztus 12-én bocsátott ki. A rendelet kimondta, hogy mindenki a hitét szabadon gyakorolhatja; iskolák, templomok mely felekezet birtokában vannak, ott is maradjanak; a szedett jövedelmek is maradjanak, azon senki ne változtasson az országgyűlés rendelkezéséig.

199 A fejedelem már augusztus 15-én az ányosi táborból intézkedik az elszéledt, egyesével vagy csapatostul lézengő hadainak összeszedéséről. Szűcs János ezredesnek parancsolja, vegye őket maga mellé, hogy „a N. Ország szolgálattyát folytatni el ne mulassák, azt cselekedvén Kecskeméti, Körösi és Ceglédi Lakos híveink is.. ."

20

° Alighogy elmozdult a kuruc hadsereg Szeged alól már augusztus 17-én Glóbitz várparancsnok levelet írt Halas város bírájának, melyben megemlíti, hogy a kuruc tábor Szeged alól eltakarodott, a bírót harmadmagával Szegedre rendelte, hogy parancsait nekik előadhassa.

201 Az ilyen látogatásra nem szívesen mentek a városok vezetői, mert közülük valakit túszként vissza is tarthattak, és a fogságból esetleg csak a halál váltja ki. Valószínű, a három városba is jött Szegedről követelő levél; a fejedelem augusztus 19-én a szolnoki táborában kiadott rendeletével megtiltotta, hogy a kecskemétiek Szegedre pénzt vigyenek, embert se merészeljenek küldeni, mert azért is életükkel fizetnek.

202 A kecskemétiek borelszámolásában nyoma van 1704. augusztus 13.—október 23. között nemcsak a katonák borfogyasztásának, hanem a városban megszállt követeknek is. Ilyen bejegyzések olvashatók: „Francziáknak s Németeknek 69 pint." „A Német Uraknak az Városházához 93 pint." „Bécsi követeknek 136 pint." „Havasalföldi és Lengyel követeknek 21 pint." „Bécsi követnek 31 pint." „Egy Doktornak 17 pint."

203 Ez az az orvos lehet, kit a fejedelem gyógyítására a Felvidékről hoztak le. Fegyverszünet következett szeptember 12-től október 31-ig. Bizonyos mértékig még szerencse, mert Szűcs János a hadak összeszedésével nem boldogult. A fejedelem a fegyverszünet alatt hazabocsátotta mezei hadait; Károlyi Sándor főgenerálist bízta meg az összeszedésükkel. Károlyi Sándor a solti sáncból szigorú parancsot küldött szét Kecskemét, Nagykőrös, Cegléd, Jászberény és más helységek bíráihoz, felszólítva azokat, hogy az ott lappangó katonákat küldjék hozzá, ha nem akarnak menni, kergessék, fogják el, egyet fel is akaszthatnak közülük.

204 Esterházy Antal tábornok is a szétszéledt katonaság összegyűjtésén fáradozott. ö is a solti táborból küldte szét szeptember 10-én parancsát a helységekhez. Haraggal említi a hadak késedelmes gyülekezését, szól az ellenség részéről várható veszedelemről. Nem túlzott a tábornok aggodalma, mert kevés gyalogőrségen kívül komolyabb katonai erő fölött nem rendelkezett.

205 Ez a fejedelem előtt is ismeretes volt, ezért parancsot adott Esterházynak, hogy a három város lovasságát rendelje a solti sáncba.

206 Szűcs János ezredes Esterházy tábornok parancsára hivatkozva írja a körösieknek, hogy még ma, minden parancsnoklata alatt levő haddal Földvárnál kell lennie. írja továbbá: „Kgltek ezért ezen parancsolatomat vévén életek vesztése alatt úgy készüljön, hogy a seregek még viradatra Kecskeméten legyenek."

207 A városok erre a parancsra sem engedelmeskedtek. Szűcs János a maga kevés katonaságával kényszerült jelentkezni Esterházy Antalnál Solton. Most már Esterházy írt Kecskemétre Földvárból és felfedte a valóságos helyzetet. Elmondja levelében, hogy az ellenség éjjel és nappal ostromolja. Igen kevesedmagával van ott. Az egész Dunántúl labanccá lett. Ha nem tartja Földvárt, akkor az ellenség átjön, akkor a Dunán erről is labanccá válnak, akkor pedig semmi kegyelemre nem számíthatnak, se időt, se órát ne várjanak, hanem a lovasságot és a gyalogságot azonnal indítsák hozzá.

208 A kecskemétiek először hallani sem akartak arról, hogy a városukat elhagyják, arra hivatkozva, hogy a rácok támadásának ők vannak legjobban kitéve. Az álláspontjuk nem volt indokolt, mert a fejedelem bácskai hadjárata egy időre elvette a rácok kedvét, a fegyverszünet miatt sem támadtak, melyet a selmeci béketárgyalások alatt kötöttek az ellenfelek. Bár visszaszállingóztak a rácok az elhagyott falvaikba és Baja környékére, de hangoztatták, hogy ők a magyarokkal megegyeztek, és egymást nem fogják háborgatni. Hellebront János nevű ezredes, ki katonáival a solti sáncban őrködött, azonban nem bízott bennük, ezért levélben kérte a kecskeméti katonák Soltra küldését, hogy Baja és Szabadka felé egy fordulót tehessen és tájékozódjon a való helyzetről. Ha békés a szándékuk, akkor nem lesz bántódásuk, ha nem, akkor ellen tudjon állni.

209 96