Ikvai Nándor szerk.: Fejezetek Pest megye történetéből I. (Studia Comitatensia 7. Szentendre, 1979)
Balanyi Béla: A három város és II. Rákóczi Ferenc szabadságharca
nok hadműveleteihez fűződnek, nem kedveztek a császár népszerűségének. Főként a rácok veszprémi kegyetlenkedései oly borzalmasak voltak, hogy a császári tiszteket is iszonyat fogta el, pedig már azok is láthatták sokszor a háború borzalmait. Az 1704. március 15-én kiadott kegyelmi rendelet, melyben a császárhűségre térő kurucok részére szólt, hatástalan maradt. 142 Még az ingadozók is belátták, hogy nem lehet azokban a szép ígéretekben hinni, melyeket ezek tartalmaznak. A nép menekült Heister elől a Bakony erdeibe és oda, ahova tudott. A dunántúli közhangulat alkalmas volt arra, hogy a kurucok vegyék át a hatalmat, de a kuruc hadvezetés ezt a lehetőséget egyelőre kihasználni nem tudta. Heister a Dunántúlról a Csallóközbe vonult, hogy a hadműveleteit a Felvidéken megkezdhesse, Bercsényi kénytelen volt a fejedelemtől segítséget kérni. A fejedelem Károlyi Sándort négy lovasezreddel küldte a segítségére. A Duna melletti haderő zöme Solt—Ordas vonalán állt. A fejedelem április 30-án Ordason ütött tábort. Ez a község nagyon gyéren lakott hely lehetett ebben az időben, mert a fejedelem ellátására alig adhatott valamit. Asztalára tejes ételeket sem adhattak, mert a közelben fejősteheneket sem találtak. Pápai János szekretárius ezt jelentette április 30-án az Iszákon tartózkodó Vay Ádám udvari kapitánynak. Vay Kecskemét és Kőrös tanácsának írt, hogy hajtassanak oda fejősteheneket. 1 ' 13 A városok, hogy a velük való bánásmódot javítsák, kuruc főtiszteknek ajándékokat adtak. Ezek pénzbeliek (100, 150, 200 tallér), részben természetbeniek, melyek felszereléseik javítását, pótlását, kiegészítését jelentették. A ruházati ipar minden ágát foglalkoztatták. A vasipar szerszámai és mesterei sem nézték tétlenül a napot ezekben a hetekben. A fegyvereket a lakatosok javították, még a fejedelem pisztolyait is kecskeméti mester javította. 144 Az ötvösök gombokat, fövegforgókat, kacagány-öszszefogó láncot, pecsétgyűrűket, pecsétnyomókat készítettek ezüstből. Felső- és alsóruhákat vettek, csináltattak, Karmazsin csizmákat aranyrojttal ajándékoztak vagy készíttettek. A gombkötők aranyszálas zsinórövet, zsinórokat, paszományokat, gombokat készítettek egy-egy magas rangú tiszt számára. Szerepel nyeregfelszerelés és sátorlap is az ajándékozott tárgyak között. 145 Az ajándékok az alacsonyabb tisztek részére is bőségesen kijártak. Élelem és borital a konyhájukra, pokrócok takarónak vagy a nyereg alá, köpenyek, nadrágok, dolmányok, csizmák vagy bocskorok, süvegek, fűszerféleségek és csemegék fordulnak elő a „kedveskedés" célzattal adottak címén, melyeknek az értéke szerepel a közpénztári kiadások között. A főbb tisztek csikót vagy betanított paripát kaptak. A megajándékozottak között a fejedelem áll az élen, utána Károlyi, Vay, Andrássy állanak. Ezekre a célokra Kecskemét 1704. március végétől május derekáig 1430 tallért fordított. 140 A rendelkezések sűrűn érkeztek a Duna melletti táborból. Darvas Ferenc április 30-án a kecskemétieknek azt az utasítást adta, hogy a múlt év végén a fejedelmi rendeletre odatelepült vecseieket, tassiakat, szentmiklósiakat, Soltiakat és pata j iákat serkentsék a falvaikba való visszaköltözésre minden időhalasztás nélkül. A malomgazdák siessenek vissza a malmaikba, semmi kárt nem szenvednek, a tábor szükségére őrölt gabonából is kivehetik a vámot. 148 A Kecskeméten biztonságban élő nép örült is a hazatérésnek, meg nem is, mert a Szeged mellett gyülekező rác hadakról hírek jöttek, portyázó hadműveleteikre, rablásaikra számítani lehetett. A kuruc hadvezetés sem várta őket készületlenül. Orgoványnál Szentmiklósi János kapitány, 149 Izsáknál Vay Ádám udvari kapitány, Pusztaszernél Szűcs János ezredes erős csapattal őrködött. 150 A fejedelem, hogy a Dunántúlra való átkelést megkönnyítse, ezért Soltnál hidat veretett. Mielőtt a hídveréshez fogtak, parancsot adott Forgách Simon tábornoknak, hogy seregével keljen át a Dunán, és biztosítsa a hídverés zavartalanságát. Forgách Imsódnál négy ezred lovassal átúsztatta a Dunát és táborba szállt a szemközti parton. Ezután elkezdődött a hídépítés. Odarendelték a három város faragóit is. A szükséges szálfát Szolnokról hordták. Mivel a városok igaerejét a táborok, a saját önvédelmük, a malmok húzása és még sok más közfeladat foglalta le, igen lassan haladt az anyagszállítás. Hátráltatta a munkát az is, hogy Szolnok és Solt között, Kecskemét útbaejtésével 110 km a távolság. Az ökör még hajtással sem ment 5—6 km-es óránkénti sebességnél gyorsabban. A nyolc-tíz öl hosszú fenyőszálakkal, melyből hár^m-négy szálnál többet egy nyújtott szekéren elvinni nem lehetett, még akkor sem, ha hat ökör vontatta is. Számításba kellett venni a Kőrös és Tetétlenpuszta, Kecskemét és Fülöpszállás közötti homokokat, az állatok etetését vagy legeltetését, itatását, kérőd^ését, pihentetését. A Tiszán érkező fát Szolnokról a körösiek hozták Kecskemétig, innen a kecskemétieknek kellett továbbvinni. A szolnoki várkapitány levélben sürgette a városokat a fenyőszállításra, mert úgymond, hogy neki parancsolata van, hogy a fenyő91
