Ikvai Nándor szerk.: Fejezetek Pest megye történetéből I. (Studia Comitatensia 7. Szentendre, 1979)

Balanyi Béla: A három város és II. Rákóczi Ferenc szabadságharca

Vágómarha Szekér fa Szekér széna Mérő Munkás­abrak ember Kecskemét 45 35 46 150 36 Nagykőrös 23 25 30 75 18 Cegléd 15 16 25 50 12 83 76 101 175 76 Még a nemrégen visszatelepült és adómentességet élvező Kecskére is 2 vágó­marhát, 6 szekér szénát, 12 mérő abrakot és 2 munkást vetettek ki. Akkor a kecs­keméti járásban a következő lakott helyeket vették számba: Alsónémedi, Sári, Ócsa, Izsák, Kecskemét, Kőrös, Cegléd, Kecske, Tószeg, Abony, Jánoshida, Nagykáta, Szent­mártonkáta, Tóalmás, Kóka, Szecső, Bicske, Ság, Pánd. 109 Kuruc részről is érkeztek rendelkezések a hadsereg ellátása érdekében. A feje­delem ruhát rendelt a tokaji táborából 1704. január 16-án Kecskemétről és Nagykő­rösről a szolnoki várban őrködő katonaság részére. írja, hogy a szolnoki várban levő hadai számára háromszáz dolmányt, ugyanannyi nadrágot és fekete süveget ké­szíttessenek. „Vévén hűségtek parancsolatunkat, mindazokat maga és a körösiek kö­zött készíttesse el hova hamaréb, és ott való Kapitány Nemes Vitézlő Csiszár István kezéhez adminisztrálja." 110 A két város szabócéhe már másodszor kapott jelentős mun­kát a fejedelemtől. Nem sokkal később még a palotások „veres" ruháit is ők varrták. Ezekben a napokban már jelentős kuruc seregrészek tartózkodtak a Duna—Tisza közén, a császáriak felé való minden lépés kockázattal járt. Károlyi Sándor kuruc generális még 1703 decemberében Deák Ferenc és Illosvai Imre ezredesek hadait Szolnok térségébe küldte. Feladatul kapták, hogy a három város és elsősorban Kecs­kemét védelmét szolgálják. Hódoltassák be a rácokat a fejedelem hűségére s ha ez nem sikerül, akkor büntessék meg őket a kicsapongásaik miatt. A Duna mellett a keleti parton Monasterli tábornok rác hadai állottak és Duna­vecsén táboroztak. Innen indították ki kisebb-nagyobb portyázó csapataikat Izsák és Halas környékére. Innen indult ki az az öt zászlóalja rác is, melyet január 13-án Szabó Máté kurucai Pakonypusztán megvertek. 111 Deák Ferenc és Illosvai Imre, a kapott parancsnak megfelelően elindult sere­gével a Dunához. A csepeli ágon átkelve a szigetbe, Ráckevéról Savoyai herceg mé­nesét és gulyáját elhajtották. Pfeffenhoven budai parancsnok január 7-én írt leve­lében kérte Kecskemét bíráját és tanácsát, hogy a kurucok által elhajtott ménest sze­rezzék vissza, mert a herceg ezt „kedvesen" venné. 112 Alig hihető, hogy Kecskemét vissza tudta volna szerezni. Deák Ferenc és Illosvay Imre január 15—20. közötti idő­ben Monasterli seregét véres csatában megverték. Magát Monasterlit századmagával elfogták és Miskolcra a fejedelemhez küldték. A győzelem után a bácskai rácokra támadtak és azok falvait tűzzel-vassal pusztították. Amikor január 21-én a kecskemé­tiek a kuruc had felől érdeklődtek Fülöpszállásán, ott Mányai István hadnagyot ta­lálták, ki elmondta, hogy a kuruc had Baja felé ment le, az ellenséget megverték és Szeged felé jönnek vissza, ök néhány száz marhával Kecskemét felé tartanak. Ezt Mányai hadnagy levélben is megírta a kecskemétieknek. 113 A fejedelem Deák Ferencet hadaival a Dunántúlra vezényelte. A Duna—Tisza közén Illosvai Imre maradt Jánosi Jánossal. Mindenrendű Pest megyei, saját kenyé­ren élő lakost a fejedelem parancsára lóra kellett ültetniük. A felültetési parancsot mint fejedelmi biztosok ki is adták Kecskeméten 1704. január 30-án. 114 Ez nem volt könnyű feladat. Thököly Imre fejedelemtől kezdve több alkalommal történt felhívás „felülésre" és fegyverfogásra. A nemesség egyetlen esetben nem mozdult ki a városokból. A köz­nép viszont a parasztvármegye kivételével nem fegyverviselő volt. A módos paraszt polgár is, ha tehette, maga helyett a cselédjét küldte. A január 30-i felhívást azon­magha vonogatása kívül, ki ki úgy készüljön és Hazánk szabadsága keresése mellett fegyvert kössön". 115 A három városban nagy mozgolódás lehetett, hogy a parancsnak ban nem lehetett elengedni a fül mellett. Minden időhúzás, „tétovázás, mentsék és eleget tegyenek. Kinek kell fegyvert fogni, azt is a tanácsok határozták meg. Illos­vay más parancsot kapott időközben, mert a fejedelem Miskolcon kelt nyílt ren­deletével a seregszervezést 1704. február 6-án magára Jánosi Jánosra ruházta. Jánosi karabélyos kapitány a községekhez rtí parancsában közölte a községek­kel Jászberényből február 11-én, hogy a kiállított és „felültetett" csapatokat Kecs­keméten kívánja megszemlélni. Űgy látszik, hogy a városok a fejenkénti fegyverfogás «6

Next

/
Oldalképek
Tartalom