Ikvai Nándor szerk.: Fejezetek Pest megye történetéből I. (Studia Comitatensia 7. Szentendre, 1979)
Balanyi Béla: A három város és II. Rákóczi Ferenc szabadságharca
17 04. Andrássy István, a Dui^a—Tisza köze parancsnoka a három város népét a fejedelem parancsára fegyverbe szólítja, a felerősített csapataival Pest alá vonul. Deák Ferenc és Illosvai Imre a rácok ellen fordul. — A három város 1000 lovasa. — Kuruc seregek Kecskemétnél való összevonása. Rákóczi a Dunához vezeti hadait. Hadélelmezés a három városból. — Az 1000 lovas a Duna melletti táborban és a hazabocsátása. — Az ordasi és solti sáncok ásása és a solti híd építése. — A rácok zavaró hadműveletei és ellenintézkedések. — Megalakul a kuruc vármegye. — A fejedelem változtat szándékán és nem kel át a Dunán, hanem a bácskai rácok ellen fordul, és Szegedet veszi ostrom alá a hadjárat után. Szegedet nem foglalja el, és serege egy részét hazabocsátja. Szűcs János lesz a Duna—Tisza köze parancsnoka és feladatul kapta az elszéledt katonaság összeszedését, a solti sánc őrzését. — A városok fegyvereseiket a parancs ellenére sem küldik a solti sáncba. — A János-napi fegyverbe szólítás. A három város talán az egyik legnagyobb erőkifejtése a szabadságharc folyamán 1704 áprilisától augusztus végéig zajlott le. Környékükön és a Duna—Tisza közén ezt az évet lehet a legmozgalmasabbnak mondani, minden valamirevaló lakójuk dolgozott a határban, a szőlőkben, kaszált a réteken, őrizte az állatokat, fegyvert viselt a város lovas csapatában, vagy mint gyaloghajdú őrködött, a tábori munkában ásta a sáncokat, hajtotta az ökröket a szekerek előtt, melyeken hadiszereket, élelmet szállítottak a táborhelyekre és a Duna melletti sáncokba, szállították a fenyőszálakat, verték a hidakat. Vontatták az ágyúkat Szolnokról Szeged alá. Nem állapítható meg, hogy mennyi közfuvarral, mennyi munkával, mennyi élelemmel áldozott a nagy ügyért. Majd alig maradt ideje, hogy a termést letakarítsa és a gabonát elcsépelhesse. A városok az év elején is elég visszás helyzetet éltek át. A császár előbb a Duna-mellék adóját engedte el, majd ezt az egész országra kiterjesztette. A szegedi parancsnok mintha nem is tudott volna a császár rendeletéről, Kecskeméttől 2000 remis forintot követelt. Valószínű a másik két várostól arányosan kevesebbet. Kecskemét a császári rendeletre hivatkozva Pest megyéhez folyamodott, jelentve a szegedi követelést. A megye 1703. december 23-án úgy rendelkezett, hogy Szegedre ne adjanak semmit, mert a király elengedte az adót. Ha mégis követelnék a pénzt, jelentsék a megyének, és az a panaszt a királyhoz küldi. 107 A megye a kecskemétiek panaszát felküldte Bécsbe, melyre a királyi rendelet 1704. január 7-én meg is érkezett Budára, a kormányzó tanácshoz intézve, melyben az 1703. december 17-i királyi rendeletre hivatkozik, mely a Duna-mellék adóját engedte el. Huszár János szolgabíró ezt a rendeletet 1704. január 15-én a köznéppel történő közlés végett megküldte. A korábbi megyei rendelkezésekben foglaltak értelmében követelte a szénát, abrakot, vágóállatokat, Ócsárol fát is. A katonatartást is kérte. 108 Még ugyanezeket február 4-én is szorgalmazták. A kecskeméti járás községeihez Pfeffenhoven budai főparancsnok január 21-én körlevelet küldött, melyben vágóállatok felhajtását követelte, széna-, abrak-, tűzifa- és a munkásemberigényét közölte. Ebből a három városra a következő mennyiség esett: 35
