Ikvai Nándor szerk.: Fejezetek Pest megye történetéből I. (Studia Comitatensia 7. Szentendre, 1979)
Balanyi Béla: A három város és II. Rákóczi Ferenc szabadságharca
olyantén embertelen kihágásoktól eltiltani, a jövőben féken tartani, a károsoknak elégtételt szolgálni... a bűnösöket pedig példásan megfenyíteni el nem mulassza, így önmagáról és övéiről gondoskodni fog, hogy a jövőben azok helyett felelőségre ne vonattassék.".. . 91 örömmel jött haza a két város jegyzője a küldetésből. A részletekről sok mindent elmondhattak. Az útjuk a kuruc részről nem maradt titokban, sőt azt a fejedelemnek is jelentették. A fejedelem Vay Ádám udvari kapitánnyal a kecskeméti bírót harmadmagával a tokaji táborába rendelte. Az 1703. december 3-án kelt rendeletre Bán István másodbíró, Szentkirályi Pál és Kerekes István tanácsnokok indultak útnak Tokajba. December 19-én írt levelükben a rossz utakról panaszkodtak és arról a nagy bajról tesznek említést, mely fenyegette őket. A fejedelem fogadta őket. A köszöntésüket is meghallgatta, de nem közölte velük, hogy miért rendelte fel őket. Másoktól tudták meg, hogy a városuk iránti vádak miatt és „más jelekből" származó hibás következtetés folytán vasra akarta őket veretni és „szoros" fogságra vetni. Egyelőre csak bosszúságát éreztette. 92 Darvas Ferenc főhadbiztossal december 20-án íratott körlevélben minden Pest megyei településből két-két megbízottat kért Tokajba. 93 Kecskemétről Kovács István, Nagykőrösről Hegedűs János jegyzőket is berendelték, kiket a fejedelem a bécsi útjuk miatt vasra veretett és fogságra vettetett. Télvíz idején másfél hónapot raboskodtak, mert városaik parancsolatát végrehajtották. A két város Szentmiklósi János jászkapitány 1704. január 4-én írt leveléből értesült a két jegyző fogságáról. Az okot nem tudta, hogy miért tartják őket fogva. 94 A két város tanácsa tisztában volt vele, hogy miért. Nyomban lépéseket tett a kiszabadításukra. Az ügyben Vay Ádám udvari kapitány tehetett legtöbbet. Kecskemét 30 arannyal kedveskedett neki, majd Nagykőrössel közösen 50 aranyat küldött. A könyörgéseknek csak február 15-én tudtak érvényt szerezni és a két jegyzőről a vasat levetetni. A szabadítás ügyében eljáró Szívós János és Bán István küldöttek nem mentek üres kézzel, mert a fejedelem környezetéhez tartozó tiszteknek a következő összegeket adták: Gyulai János udvarmester 12 aranyat; Pápai János főtitkár egy paripa ára fejében 10 tallért és 15 aranyat (= 50 tallér); az altitkár 2 aranyat kapott; a csavargók megfékezése ügyében történt közbenjárásért 1 aranyat; a hadélelmezési szabályért és a vele járó fejedelmi rendeletért 2 tallért, 4 garast és 20 dénárt; Andrássy István tábornoknak szóló levélért 3 garast és 12 dénárt; Darvas Ferenc főhadbiztosnak szóló levélért ugyanannyit; Aszalai altitkárnak 1 tallért, 1 garast, 28 dénárt; Vay Ádám inasának és a hadbíró diákjának 2 garast, 4 dénárt; a fejedelem bolondjának egy garast, négy dénárt ajándékoztak. Szállásért Miskolcon 1 tallért és 2 garast fizettek. Az útiköltségük 14 tallér, 4 garas és 20 dénárba került. Az említettek a fejedelem egész környezetét név szerint, valamint megbízásukat is ismertetik. 95 A két város jegyzőinek bécsi útja és kuruc fogsága a nagy események sorában csak kis jelentőségű. Annyi eredménnyel mégis járt, hogy a rácok a kurucok által ellenőrzött területen súlyosabb kárt nem tettek annak ellenére, hogy ott gyakran megfordultak. Izsákról érkezett róluk híradás: Halasra tartó rácok nyolc emberüket elfogták, a kurucok felől vallatták őket, majd amikor elbocsátották őket, ruháikat elszedték, és egy ingben mentek haza. Ugyancsak az izsáki bíró üzente, hogy december 18-án a Fülöpszállás és Szabadszállás felé tartó rácok 44 embert küldtek be Izsákra, kik a kurucok ottani javai felől tudakozódtak és amit találtak, elvitték. 96 A csongrádi bíró december 8-i levele is a rácokról szól. Írja, hogy ott nem tettek kárt. Érdeklődik a kuruc csapatokról, nem közeledik-e valamelyik kuruc generális, mert ha közeledik, akkor ők is igyekeznek kedvét keresni. ígéri, ha a rác hadak mozdulatairól valamit tud, híradással lesz. 97 A csongrádi palánkot a császári katonaság üresen hagyta, amit a bíró levele igazol, és a városnak a polgári lakossága nem menekült el. Pest vármegye felsőbb parancsra összeíratta a városokkal és a többi megyebeli lakott helyekkel, hogy mit szolgáltattak a három vár részére (Buda, Szolnok, Szeged). Huszár János szolgabíró december 22-én kelt rendelete ebben az ügyben intézkedett, ezenkívül katonatartást követelt és ajándékot is kért. Szárnyas vadakra volt szüksége ajándékozás céljából. Túzok, fajd, fogoly, őzek és egyéb vadak szállítását kéri. 98 Annak, hogy a városok be tudták volna ezeket szerezni, s ha igen, fel tudták-e küldeni Pestre, nincs írásos nyoma. A szolgabíró december 28-án ismét írt a városokba, hogy a császárnak számos rendelete érkezett, melynek a közlése szükséges a községek megmaradása végett, ezért a megye 1704. január első napjaira Budára közgyűlést hirdetett, melyre a városok és falvak megbízottait összehívta. Figyelmeztette őket, hogy a katonatartást saját érdekükben vigyék magukkal. Az ajándékozni való vadakat is minél nagyobb számban szerezzék be és azokat is szállítsák fel. 99 81
