Ikvai Nándor szerk.: Fejezetek Pest megye történetéből I. (Studia Comitatensia 7. Szentendre, 1979)

Balanyi Béla: A három város és II. Rákóczi Ferenc szabadságharca

küldte Szűcs János ezredeshez azzal, hogy kísértesse oda, hol a foglyokat őrzik, és azok nevét megállapíthassa.

217 Még november 4-én is a katonai fegyelemmel és a csavargó katonák összeszedésével foglalkoztak a parancsnokok. Károlyi Sándor főgenerális szigorú parancsot köröztetett, melyben Pikó Döme, Török Péter, Rácz István hadnagyokat, mert „levelesek" és a fejedelem parancsait áthágták, amely faluban vagy városban, mezőn találják, fogják vagy fogassák el, akár fel is akaszthatják őket. Aki a parancsolat szerint nem jár el velük, hasonló büntetés éri.

218 A fejedelem megsokallotta a három város makacsságát, hogy a parancsára sem a solti sáncba nem küldték el a fegyvereseiket, sem Szűcs János rendelkezésére nem bocsátották és ezáltal a földvári sánc biztonságát is veszélyeztették. A fejedelemtől kapott engedményért járó 26 000 forintot sem fizették ki, ezért Korumpai János fejedelmi megbízottat küldte a városokba, hogy szedje be tőlük nyugta ellenében.

219 A hadakozás rendszertelensége, a katonaság túlkapásai és fegyelmezetlensége, a miatta bekövetkezett elkedvetlenedés arra a következtetésre vezette a fejedelmet, hogy állandó jellegű, fegyelmezett, jól felszerelt és kiképzett hadsereget kell teremteni. Ez a felismerés 1704. november 4-én a megyékhez intézett rendeletéből kitűnik. Kifejti, hogy a zűrzavaros helyzetben rendet kell teremteni, az ország helyzete megengedi, hogy a katonák rendes fizetést kapjanak. Ez a szegénység nyugtalanítását is megszünteti. A természetbeni ellátást is szervezetté kívánja tenni. A megyék élelmiszer-raktárakba gyűjtsék a kenyeret, és onnan osszák szét a katonaság létszámának megfelelő mennyiségben. A mezei hadaknak is, ha nem mozdulnak is ki, adni kell valamit, mert eddig csak a dicsőség szolgált nekik fizetésül. A vármegyék vállalták: minden porta után 10—10 gyalogost állítanak az ország szolgálatára; ezeket ruhával, fegyverrel látják el, és küldjék táborba. Javadalmazásuk hónaponként 3—4 német forint. Az élelmüket is szedjék be. Szól azokról a hazafiakról, akik a becsület útjáról letértek és az erkölcstelenségben kívánnak maradni, tolvajlásra, rablásra adták magukat, a hadakozást megunták, otthon akarnak lakni. Ezekre ügyeljenek, ahol ilyenek vannak, ártalmatlanná kell tenni őket. Ha maga a község erre elégtelen volna, akkor a szomszéd község segítségét is igénybe kell venni. Akik az ilyeneket nem fogják el vagy restségből nem tesznek ellenük semmit, elnyerik méltó büntetésüket.

220 A három város fegyverbe szólított népének nem minden tagját hatotta át a haza szolgálatának dicsősége. Így történhetett meg, hogy a kecskeméti lovashadhoz tartozó zászlótartó, az esküje ellenére Szeged alól elszökött, és a zászlót az elhagyott őrhelyén hagyta. Ezt a cselekményt jelentették a fejedelemnek, ki elrendelte a zászlótartó elfogását és megbüntetését. A tanács a fejedelem sürgetésére sem fogatta el a fegyelemsértőt, ezért a fejedelem Szűcs János ezredesnek parancsot adott az elfogatására és Andrássy István tábornoknak megbüntetés végett való átadására.

221 A fejedelem november 24-én a zentai táborában ismét országos vonatkozású rendeletet adott ki, mely a három várost is érdekelte. A só árát szabályozta. A máramarosi sóért 50 dénárt, a szigeti sóért 55 dénárt kellett adni. Aki a sót házi szükségletre vitte, annak nem kellett utána harmincadot adni, aki kereskedett vele, az adott harmincadot, de a harmincadadásról írást kapott, hogy máshol ne vegyék meg rajta.

222 A kecskemétiek ismét próbálkoztak a szegedi rabok kiszabadításával. A fejedelmi titkárhoz, Ráday Pálhoz fordultak. Ráday ígérte is a segítségét, felemlítve, hogy az ügyükben a bécsi udvarnak is ír, a holland és az angol követ közbenjárását is felhasználja. 1704. december 12-én Kecskemétre írt levelében említi, ha a város bírái Losonc felé mennek, hozzá is térjenek be, majd hasznos tanácsokkal ellátja őket.

223 A szegény rabok kiszabadítása ez alkalommal is sikertelen maradt a korábban említett ok miatt. A nagykőrösi tanács 1704. november 28-án tárgyalta Vas Mihály nemesember kárügyét. A marháit a rácok elhajtották. Az állított tanúk azt vallották, hogy a gazda figyelmeztette a pásztort, hogy a marhákat a várostól délkeletre eső pusztáról hajtsa a nyársapáti pusztára, de az nem fogadott szót. A bíróság a gazdának adott igazat, a pásztor minden jószágát elvette és a gazdának adta.

224 Ekkor még az ellenállhatatlan erő által okozott kárért is felelni kellett. Bottyán János generálist a kecskemétiek régen ismerték, ö mint esztergomi hadnagy vállalt kezességet, amikor a tatai vár ura, gróf Csáky László a kecskeméti tőzsérek marháit elvette Kecskemét város 1685-ből származó 1200 forint adóssága miatt, és elfogatta a tőzséreket is. A tőzsérek Bottyán János kezességén szabadultak.

225 A város mint kuruc generálissal, az év végén találkozott vele. Egyelőre csak Földváron, december 15-én kelt és a rácok megnyerése céljából írt levelével.

226 Nemsokára megbízásából P. Andrássy Miklós generális írt parancsot Szűcs Farkas had98