Ikvai Nándor szerk.: Fejezetek Pest megye történetéből I. (Studia Comitatensia 7. Szentendre, 1979)

Balanyi Béla: A három város és II. Rákóczi Ferenc szabadságharca

Magyarországon be nem fejeződnek, addig a kiskunsági községeket Kecskemétre betelepíti, és itt közös erővel elsáncolják magukat, hogy az oltalmukra kirendelt haderő megérkezéséig, a végső kiirtástól meg tudják magukat oltalmazni.

89 Kecskemét város tanácsa a város védelméről a következőképpen intézkedett. A városkapuk védelmére két-két hadnagy vezetésével egyik vasárnaptól a másikig 10—10 embert állított a város lakói közül. A halasi kapuhoz Bene András és Szántó István, a csongrádihoz Bíró János és Szepesi Márton, a körösihez Csuka István és Szentmártoni István, a budai kapuhoz Zana Gergely és Herceg István hadnagyok kerültek őrparancsnokul. Az egész város népét fegyverbe szólították. Minden tizedben egy-egy vigyázó hadnagyot választottak, ki nyilvántartásba vette a tized fegyvereseit. Minden tíz ember elén egy-egy tizedes állt, vezette a tíz főből álló egységet, illetve fegyverben és fegyelemben tartotta, és amikor kellett, a városházához rendelte.

90 A három város erődítése nem egységes védművekből állott. Kecskemétet 30— 35 méter széles árok vette körül. Az árokból kiemelt föld alkotta a töltést. A kapukhoz hídon lehetett bejutni. Belső erődítést ebben az időben már a Ferenc-rendi, a református templom és kőkerítéseik alkották. Nagykőrösnek a védművei is hasonlóak voltak. Kettős árok vette körül, kettős töltéssel. A templom bő és magas toronnyal épült, kőfal kerítés vette körül. A kőfalon kívül széles árok övezte, melyen pallók vezettek a kerítésen levő tölgyfa kapukhoz. A külső árkokon itt is hidak vezettek a város négy kapujához (Ceglédi, Szolnoki, Kecskeméti és Budai kapu). Cegléd városnak a belső erődjét a torony nélküli kőtemplom és a kőkerítés jelentette, mely körül is lehetett eredetileg árkolva. A külső erődítést a széles vizesárok és a töltés alkotta; a Budai, a Szelei, a Szolnoki, a Körösi és a Mizsei kapuval. Ezek a védművek csekélyebb számú ellenség ellen biztonságot szolgáltattak akkor, ha a védelmüket kellően megszervezték és a védők hősiesen helytállottak. Mint a későbbiekből kitűnik, hogy a védelem megszervezése és a helytállás csak alkalomszerűen történt, és ezért súlyos árat fizetett Kecskemét is, Cegléd is. Az önvédelemre pedig mind a fejedelem, mind a császáriak felhívták a városokat. Azt tervezte a kuruc hadvezetés; ha a háborút Felső-Magyarországon befejezi, akkor minden erőt a rácok ellen fordít. A Duna melléki és kiskunsági népek be is települtek Kecskemétre, mint azt két adat is igazolja. A városok védelmére tett intézkedések a városok vezetőségét nem nyugtatták meg. Közös megbeszélésen úgy állapodtak meg, hogy a kecskeméti és a nagykőrösi jegyzőt Bécsbe küldik a császárhoz: könyörögjenek ki védelmet a rácok ellen. Kecskemétről Kovács István, Nagykőrösről Hegedűs János még novemberben útnak indult nagy félelem és sok veszély közepette. A kecskeméti jegyző, Kovács István 1703. december 5-én Bécsből írt leveléből ismeretes, mit végeztek. Elmondja, hogy a levéllel nem könnyen jutottak Savoyai Eugén herceg elé. Amikor elmondták panaszukat, a herceg méltatlankodott, hogy mért nem védelmezik magukat. A követek elmondták, hogy a városok erői erre kicsinyek, és magukat nem tehetik ki nagyobb támadásnak. A herceg jóakaratát fejezte ki és „kedvesen" látta a követeket. Másnap a nyitrai püspökhöz, Matyasovszki Lászlóhoz, a magyar kancellárhoz kértek kihallgatást. Ott is előadták panaszukat. Elmondták, hogy a rácok a környékről 8000 db marhát elhajtottak. Ebből 4000 db a kecskemétieké volt. A kancellár megígérte, hogy a császárnak tolmácsolja Kecskemét, Nagykőrös és környékének sérelmeit. ígérte, hogy szigorú parancsot ad ki a rác pátriárkának, Monasterli generálisnak, hogy a rácokat a rablókalandozásoktól tartsák vissza. Mind a haditanács elnöke, Savoyai herceg, mind Matyasovszki kancellár beváltotta ígéretét, 1703. december 5-i keltezéssel a királyi kancelláriától az illetékes parancsnokokhoz rendelet érkezett. Többek között a következőket tartalmazza: „Tisztelt és Vitézlő Űr! Ismételve és szüntelenül érkeztek panaszok Pest Pilis és Solt s Bács megyék és szomszéd helyek lakositúl, császár és király ő felsége legkegyelmesebb urunkhoz, az uraságod kormánya és vezénylete alatt lévő rác nép s katonaság ellen; mikép akár meghagyásából s akár engedelméből, majd számosabban, majd kevesebben azok városokra és falvakra rohanni, iszonyú zsákmányolást, gyilkolást, barmok falkástoli elhajtását tetszés szerint az erőszak minden nemét szabadon elkövetni merészelik és szokják." ... „s mivel az említett rác katonaság nem a haza veszedelmére, elpusztítására s a császári és királyi hű alatvalók kifosztása végett bizattatott uraságod vezényletére; ...Ugyan azért vitézlő uraságodat ezennel hivatalosan és komolyan intjük és serkentjük, hogy a reá bízott katonaságot az 80