Ikvai Nándor szerk.: Fejezetek Pest megye történetéből I. (Studia Comitatensia 7. Szentendre, 1979)

Balanyi Béla: A három város és II. Rákóczi Ferenc szabadságharca

Város Szarvas­miajrhai L6 Juh Sertés Gabonavetiés (Pozsonyi mérő) Bo!r (afeó) Év 16S9 1703 16199 1703 16199 1703 1Ô99 1703 1699 1703 0.6199 .1703 Kecs­kemét 6 398 €637 1 388 iL 744 9 925 1Q077 ­1 121 11 972 5 16(8 4 755 5 199 Nagy­kőrös '2 765 3 059 293 503 2 607 3 273 ­347 10 669 3 239 3 379 3 338 Ceg­léd 922 u 718 94 378 882 2 532 ­219 4 998 2 236 1 341 801 ossz. : 110 085 11 414 I 175 2 525 13 414 Л5 882 ­Jl 687 28 739 11 077 10 590 /10 484 A kimutatott állatállományból 1703-ban 3508 ökröt és a 2525 lovat kell szá­mításba venni a következő évek eseményeinél. A termelt gabona pozsonyi mé­rőkben az elvetett gabona mennyiségét jelenti. A kenyér szempontjából az 5747 pozsonyi mérő alá való szántott terület 2873,5 kat. holdat jelent. Az ösz­szes gabonával bevetett terület 5539,5 kat. holdat tett ki. Nemcsak a családfők számában történt változás, hanem a vetésterületben is, mely a felére esett. A kö­lesvetés területe csökkent le nagyon. Ez viszont a száraz időjárással hozható kapcsolatba. Kecskemét lakosságában 1678-ban a pestisjárvány nagy pusztí­tást végzett. Hornyik János 2570 embert említ, kik e járványban haltak meg. 27 Belgrád török által visszafoglalása után, 1690-ben sok szerb és oláh család me­nekült a városba, kik 1699-ben részben visszaköltöztek korábbi lakhelyükre. 28 Valószínű katonai közbelépésre, mert a katonai határőrvidék lakosságához tar­toztak. Még 1704-ben 23 rácot, 9 oláhot és 6 görögöt tartottak nyilván. Az em­lített két tényező jelentett nagy létszámcsökkenést. Rácok és oláhok Nagy­kőrösön is laktak. Ez alatt az idő alatt költöztek vissza falvaikba azon népek is, melyek a felszabadító háború idején e két városban találtak menedéket. Az említettek jelentették azt a gazdasági alapot, melyre a hadvezetés tá­maszkodhatott a szabadságharc kezdetén. A városok szellemi beállítottsága ki­tűnik az előadottakból. A szikra hiányzott, mely a lappangó tüzet lángra lob­bantja. El is pattant ez a szikra II. Rákóczi Ferenc Kárpátokon belüli megjele­nésével. A hírek szárnyon jártak, mert azokról gyorsan értesült a három város népe is a hivatalos és nem hivatalos hírmondók útján. Korábban arról is ér­tesült, amikor a fejedelem először állt 1700-ban az elégedetlenek élére. A le­tartóztatása sem lehetett ismeretlen, mert a szökése után az elfogatási paran­csot 29 a három városban is felolvasta a jegyző a templomból kijövő nép előtt. Talán akkor még senki sem gondolta, hogy hét év múlva a fejedelem felmenti a várost a közterhek egy része alól, mert olyan család nem lakott bennük, mely­nek férfi tagjai közül valaki a szabadság ügyéért fegyverben nem állt volna. Még akkor senki nem tudta, hogy közülük legendás hírű katonák kerülnek ki, mint Szűcs Istók, Mester Gergely, Bíró István, Bedé Mihály, Csorba Mátyás Kecskemétről, Kállai Miklós, Gyüge János, Ballá Gergely Nagykőrösről, Vágó András Ceglédről. Az a szellem, melyet Zrínyi Miklós, a költő képviselt, tovább élt. Az a vágy, hogy Magyarország visszaszerezze először az egységét, melynek Martinuzzi György is áldozatul esett. Az az eszme, melyet az erdélyi fejedelmek képvisel­tek, Magyarország függetlenségének visszaszerzéséért tovább élt. Ezért hullott feje a hóhér bárdja alatt a főúri összeesküvőknek, ezért harcolt a gazdátlanná 71

Next

/
Oldalképek
Tartalom