Ikvai Nándor szerk.: Fejezetek Pest megye történetéből I. (Studia Comitatensia 7. Szentendre, 1979)

Balanyi Béla: A három város és II. Rákóczi Ferenc szabadságharca

mazik a neve. A ház, a szőlő, az akol, szabad adásvétel tárgya. Ezt még II. Szulejmán rendelete biztosította, és a 150 éves gyakorlatot szokásjoggá alakította. A hódoltság idején nemes és nem nemes közötti különbséget a szolgáltatások és adózás tekintetében nem tettek. Ezt az állapotot sikerült továbbra is fenntartani, mert a földesurakat a fölszabadulás után fegyverváltság megfizetésére kötelezték. Még a Keglevich család is kénytelen volt a jogot záloggal megterhelni. Nagykőrös város tehát zálogjogon is bírta a földesúri részjogokat. így jobbágytelkekre sem Kecskemét, sem Nagykőrös határát nem osztották. Cegléd határa viszont jobbágy telkekre oszlott, az uradalom tiszttartója is bent lakott a városban. Oka az lehet, hogy egyetlen földesuruk, a Pozsonyban élő óbudai apácák voltak, míg a másik két városnál sok földesúr szerepelt szerteágazó rokonsággal. Ceglédre nemesurak nem is települtek emiatt, mert Cegléd számukra nem jelentett korlátlan lehetőséget, mint a másik két város. A nemesség törekvése azért is visszásságot okozott, mert a földesuraknak a város határhasználatáért földesúri adót kellett fizetni. A természetbeni, pénzbeni, szolgálatbani járandóságot pénzzel váltották meg. A közmunkát a város népe nem a földesuraknak, hanem a városnak teljesítette. Katonaság és a megye részére teljesítendő fuvarokra is a városi tanács rendelte ki a soron következő gazdát vagy zsellért. A jobbágy és zsellér elnevezést nem is használták, csak a megye és az urak részéről. A köznép magát „szegénység"-nek nevezte. Mivel a szabad adásvétel lehetővé tette, hogy a helybeli armalisták gazdagabb rétege újabb szőlő- és kertterületeket vehessen meg, és gazdasági erejét növelhesse. A város szorult helyzetében ezektől vett föl kölcsönöket nagy kamatra, mi ennek a nemesi rétegnek önző kapzsiságát és magabiztosságát növelte, később megszerezte a város vezetőségében a tanácsnoki helyeket. Nagy segítséget élveztek a nemesi megyétől. Megkezdődött az ádáz küzdelem előbb a nemesség és tanács között, majd amikor a nemesség hatalomba jutott, a szegénység és tanács között, melynek csak 1848 vetett véget. A három város nem csak három lakott hely volt. Bizonyos kiváltságokat élvezett már Mohács előtti királyaink alatt is, a török szultán fősége idején ezt a másik úr, a magyar király sem vonta meg, sőt a felszabadítás után meg is erősítette azokat. Piacot, vásárt tarthattak, kiváltságos mezővárosi cím is megillette őket. Címereik fölött viselték az ötágú nemesi koronát. Bérlemény formájában 6—7 ezer négyzetkilométer föld is gazdasági érdekterületükhöz tartozott, melyből a törzsterület 800—1000 négyzetkilométer. A szinte vármegye nagyságú terület nagy részét bérfizetés ellenében használták. A 800—1000 km

2nyi területet földesúri adó ellenében sajátjukként birtokolták. Cegléd esetében földesuraságuk tiszttartója helyben lakott, ki jobbágyszolgáltatásra kötelezte őket.

12 A város mint közösség a másik kettővel egyenlő, de gazdálkodási tere sokkal korlátozottabb maradt. Míg a középkorban Kecskemét és Cegléd viszonylatában Kőrös volt a kisebb népességű, a felszabadító háború után Cegléd lakosságának létszáma a legkisebb. Csak a város főbb útvonalai népesültek be. Kecskemét adójához mérten Kőrös annak a felét, Cegléd Kőrösének a felét fizette. Néhány számadatot érdemes tekintetbe venni a mondottak igazolására. Az adófizető családok száma a következő:

13 67