Ikvai Nándor szerk.: Fejezetek Pest megye történetéből I. (Studia Comitatensia 7. Szentendre, 1979)
Feld István–Jakus Lajos–László Csba: Csővár
felett — és kifelé egyaránt. A várban hatalom összpontosul, még akkor is, ha birtokosa nem játszik országos politikai szerepet. Ilyenkor a hatalom kifelé való gyakorlása csak szűkebb körben nyilvánul meg: a várúr szomszéd birtokosok elleni hatalmaskodásában. 104 Ősi birtokosai kihaltával a vár 1474-ben zálogbirtokként Parlagi György kezére jut. Ö a vár első főúri tulajdonosa, amely számára azért is jelentős, mert egyetlen vára és a királyi udvarhoz is közel esik. 1486 után Mátyás fia, Corvin János a vár ura, de az ő birtoklása csak rövid epizód a vár életében: a többi, majd harminc várral együtt, melyet apja 1490-ig összegyűjtött számára, ez is hamar kicsúszik kezéből. Az 1490-es évek közepétől az 1518-ig terjedő időszak nevezhető a vár fénykorának. Birtokosa ekkor a gyors karrierrel az ország vezető főurai közé emelkedő Ráskay Balázs, ki húsz évig viselte a királyi tárnokmesteri tisztet. Csővár — talán Budához való közelsége miatt — a humanista műveltségű báró egyik székhelye lett, utoljára ekkor töltötte be a középkori feudális magán várak előbb körvonalazott funkcióját. Nem véletlen, hogy a XVIII— XIX. századi források és a máig élő mondák csak az ő nevét őrizték meg, sőt a vár építését is neki tulajdonították. Ráskay halála után megkezdődött a hanyatlás: a főként Gömör környékén birtokos és a kibontakozó anarchiát ügyesen kihasználó Bebekek egyik vára lesz a sok közül. 1526 után pedig a török fokozatos terjeszkedésének csak addig tud ellenállni, amíg a sebtében kialakított végvárrendszer fel nem bomlik körülötte. Az újabb szakirodalom már rámutatott arra, hogy nagyúri váraink döntő többsége nem volt alkalmas arra, hogy a siker reményében ellenállhasson komolyabb ostromnak. Az egyre nagyobb hatósugarú tűzfegyvereket felvonultató haditechnika korában már csak megerősített őrhelynek számítottak, melyeket őrségük nagyobb veszély esetén ellenállás nélkül feladott — ez történt 1552-ben Hollókő és Buják esetében —, vagy pedig már az ellenség megérkezése előtt elmenekült. 105 Az azonban nem állítható, hogy a védekezésről eleve lemondtak volna, majdnem mindenütt — s így Csőváron is — van adatunk arra, hogy jelentős új építkezésekkel igyekeznek a várakat az új támadófegyverekkel szemben is védhetővé tenni. 106 A török birtokba vette ugyan Csővárat, mint ezt a ciszternából előkerült török edénytöredékek bizonyítják, azonban talán már 1554 után, amikor Fülek elfoglalásával a határ jóval keletebbre tolódott, a stratégiai jelentőséggel nem rendelkező várat elhagyta. Egyúttal valószínűleg használhatatlanná is tette, megindítva ezzel ma is tartó pusztulását. Később, főként a XVIII. században már csak kőbányának használták — az ilyen helyen fekvő várakat amúgy is sorra elhagyták ekkor —, legfeljebb vadászlakot alakítottak ki egy részében, hogy azután az 1770-es évektől a megélénkülő történeti érdeklődés tárgya legyen. Vizsgálataink eredményei arra is lehetőséget nyújtanak, hogy a várnak mint építménynek fejlődését-alakulását is megrajzolhassuk. Ügy tűnik, hogy az első időszakban — tehát bizonyára a XIII. század második felében — csak a D alakú belső vár épült fel, amely ekkor 2 m vastag várfalból és a keleti épületszárnyból állt. Ez a kb. 6 X 20 m-es korai palota háromszintes volt — pince, földszint és emelet —, tehát gazdasági jellegű és lakóhelyiségeket egyaránt magába foglalt. Pinceszintje három részre oszlott, az emeleti részeken azonban nagyobb helyiségek is elképzelhetők. A vár egyszerű kapuja a természettől legjobban védett déli várfalban lehetett, a többi oldalon már ekkor létezhetett a sziklaárok 53
