Ikvai Nándor szerk.: Fejezetek Pest megye történetéből I. (Studia Comitatensia 7. Szentendre, 1979)

Feld István–Jakus Lajos–László Csba: Csővár

a felső egyharmadára esik. A fazekak fül nélkül készültek, felületük gyakran égett. Szájátmérő 16—18 cm. A peremek egyik része felül lekerekített, alul néha gallérszerűen formált kettős perem, belül gyakran a fedő felfekvésére kiképzett vájattal. (39. kép 1—6.) Néha a perem felső szélét meghatározott távolságokban ujjal visszanyomkodták. (39. kép 3., 9.) Ugyanakkor gyakori a magas, tagolatlan, csaknem függőleges, csupán felül lekerekített peremforma (39. kép 12—13.), csak két darab képviseli az erősen tagolt, szögletes peremformát. (39. kép 7., 8.) Hasonló jellegű, jól datált edény kevés ismert. A kettős peremes fazekak legközelebbi párhuzamait a Túrkeve-mórici faluásatás XV—

XVI. sz.-i anyagából ismerjük.

85 A szögletes peremtípus igen elterjedt volt Buda környékén a XV. sz.-ban.

86 Az ujjbenyomkodásos peremdísz, a csupán a vállra korlátozódó hornyolás általában a XV. sz. második felében jelenik meg a fazekakon.

87 Edényeinket így nagyjából a XV. sz. utolsó harmadára — a XVI. század első felére helyezhetjük. A fehér anyagú edények következő csoportját a kancsók képezik. Az előkerült töredékek nagyjából azonos típusokra engednek következtetni: a kiöntőrésszel ellátott, széles, ívelt peremű, zömök edények széles, lapos szalagfüllel készültek, amely a perem alsó részéről indult. A perem alatt a nyakrészen, illetve a has felső részén gyakran két vagy több mélyen bekarcolt vonal húzódik. Általános jellemzője még a kancsóknak a vörös festés. Általában a peremen, a széles fül közepén és az edény alsó részén húzódik egy-két egyszerű sáv, de a legtöbb dísz főként a kancsók hasi részén található. Ismerünk két párhuzamos sáv között félkörívekből vagy pedig azok közét kitöltő csíkozásból álló mintát, valamint három mélyen karcolt párhuzamos vonal és a felettük húzódó hullámvonal közeit kitöltő piros festést. Egy edényen a perem alatt a vörös csíkok között fekete és zöld csíkokat is találunk. (39. kép 14—15., 40. kép.) Az edények korát főleg a festés alapján határozhatjuk meg: ilyen kancsóformák a félköríves, illetve csíkozásos mintával a budai vár XV. sz.-i rétegeiből ismertek, de másutt a XVI. sz.-ban is előfordulnak. A hullámvonalas, illetve több színű festéses kancsók valószínűleg a XVI. sz.-ban készültek.

88 A fehér anyagú cseréppoharakat néhány aljtöredék képviseli csupán, ezekből formájukra alig tudunk következtetni. Valószínű, hogy ezek is a XV. sz.-ból származnak. Néhány erősebben kihajló, kicsiny galléros peremmel ellátott fazéktöredék sárgás, szemcsés anyagból készült. Mázatlanok, felületük jól simított, csupán a vállon találunk egy-két bordát. Valószínűleg a XV. sz. végéről — XVI. sz. elejéről valók. (41. kép 4—6.) Néhány redukált égetésű, szürke cserépedény-töredék is előkerült a várból. Közülük különösen jól meghatározható egy sötétszürke, grafitot tartalmazó anyagú fazék darabja. A visszahajtott, vastag, legömbölyített perembe a mester jellegzetes bélyeget nyomott, maga a fazék hengeres formájú, alig hasasodó lehetett. Legnagyobb szélessége a vállvonalnál van, itt egy lépcsős kiugrás húzódik körbe. Szájátmérője 16 cm, magassága 22—24 cm lehetett. Az edény jellegzetes képviselője annak a széles körben — főleg a Duna-vidéken — elterjedt kerámiaanyagnak, melyet a kutatás — főként Holl Imre tanulmányai alapján — osztrák fazekasközpontokból származó importnak tekint. Edényünk eszerint bécsi fazekasműhelyben készült a XV—

XVI. század fordulóján. (41. kép 1.) Hasonló jellegű és korú másik két töredékünk is: egy szintén grafitot tartalmazó anyagú, nagyobb kancsó peremtöredéke (41. kép 3.), valamint egy ke46