Ikvai Nándor szerk.: Fejezetek Pest megye történetéből I. (Studia Comitatensia 7. Szentendre, 1979)
Jakus Lajos: Váci hajómalmok
megtorlódna — mert az alsó víz az őrlést nem győzné —, felső karókra felszállíthassák malmaikat. De hozzáteszi: „...mihelyt a szorgos őrlés megszünend, tartozzanak azonnal vissza az alsóhelyre leereszkedni és ez annál is inkább, mivel a víz csekélységekor is, ha kerekeiket több deszkákkal szaporítandják, az őrlés itten is illendő sebességgel folytathatik". A tanács azért sürgeti visszatérésüket, mert a szegény népnek méregdrágán, messze kell felvinni és visszahozni gabonáját, illetve lisztjét, s a várakozás sok idejüket elrabolja. 77 Az őrletők másik fontosabb érdekét is igyekszik a tanács védelmébe venni: „A molnárok közel szem előtt lévén ne csalfáskodhassanak, malmaikat a szükséges készületekkel tartva a gabonát ne darálják, hanem jó lisztet készítsenek." Az őrlés minőségéről ugyanis többször olvashatunk panaszt. 1780-ban a Regulák rendje között szerepel a rossz őrlésért kiszabott 1 ft büntetés. Ugyanez magyarázatul hozzáfűzi, hogy ha rossz őrlés a szerszám miatt történik, akkor a malmosgazda büntetődjön. A legény viszont kérni tartozik a hiba megszüntetését. Horhi György banki juhásznak egy molnárlegény 1864-ben csak megdarálta a zsák búzáját. Panaszára meg kellett téríteni teljes kárát, utazási és fuvarköltségét, büntetésül pedig 5 osztrák értékű ft-ra büntették a legényt. Szorgos őrléskor, aki válogatást tesz a búzában, az is 1 ft büntetést fizet. A jó őrlésre malomvizsgáló mesterek és legények ügyeltek. 1780. I. 16-án tartott céhgyűlésen malomvizsgálónak minden sorból egy érdemes, meglett, magát jól viselő legényt választanak. Így esett a bizalom Mészáros András, Vida János és Pencz Tamás legényre, tehát akkor még csak három malomsor őrölt. Nevezettek kötelessége a malmok lelkiismeretes vizsgálása, hogy minden bajt kiküszöböljenek. Ha pedig valaki a nemes céh rendelésének nem akarna engedelmeskedni, a kiküldött legények kötelessége őket bevádolni, büntetésüket érdemük szerint megkapják. A bírságdíj fele a feljelentőé, másik felét közjóra fordítják. Sortartás Az őrlés másik fontos követelménye volt a sortartás, ami ellen gyakran vétettek a molnárok. 1795-ben határozza a céhgyűlés: „A sor ha egy esztendő- * ben alórul kezdődött, utána következendő esztendőben fölűrűl kezdetjét vegye. Ha mester sort bont, az egy aranyra, ha ellenben legényt bontani találja, az annak felére büntetődjön." A céh rendelkezése szerint 1—1 legényt jelöltek ki a faluról búzával érkező szekerekre vigyázni és azokat a malmokhoz irányítani. 1801-ben Ruzsinszky Imre ehelyett elment a bíróhoz faragni, ezért felelősségre vonják. 78 Előfordult persze, hogy a molnárok már az utcán elfogták, malmukba csalták az őrletőket. 1834-ben a szolgabíróhoz beadott panaszra a vármegye hoz végzést: „...ezentúl sor tartasson, kimenni, szekereket fogni és a kapott gabonát eldarálni tilalmas lészen, úgy hogy a kárnak visszapótlásával fog büntettetni". A rendeletnek nem sok foganatja lehetett, mert a következő esztendőben a hatóság az utakra kijáró mesterek feljelentésére szólítja a céhmestert. Az évente visszatérő panaszra 1836-ban a tanács az utakra és piacra kijáró, őrlőt fogó mesterekre 12 ft, legényekre 12 pálca büntetést ró, s meghagyja ismételten, hogy ezentúl csendesen bevárják az őrleni hozókat a Duna-karajon, különben a fentebbi kilátásba helyezett büntetést azonnal megkapják. 79 Ez a versengés összefüggött a malmok elszaporodásával. 1851-től 13 éven keresztül állandó súrló250
