Ikvai Nándor szerk.: Fejezetek Pest megye történetéből I. (Studia Comitatensia 7. Szentendre, 1979)
Jakus Lajos: Váci hajómalmok
tanulóidejét, tanítómestere, keresztszülei nevét és a beírópénz összegét. 27 A beiktatott inasoknak legalább a fele váci molnárcsaládból származott. A többi Pest és Nógrád megye közelebbi falvaiból került ki leginkább, de akadt Komárom, Trencsén, Árva vármegyéből származott inas is. Életkoruk általában 16—18 év. Kivételt képeztek azok a kiskorú gyermekek, akiket az 1838-as privilégium előtti szokásokra hivatkozva, az 1847. december 26-án elfogadott határozatuk alapján szerződtettek inasnak, de ugyanazon a napon felszabadították legénynek. Ezek 3 éves kortól 12—13 évesig találhatók. Felvételük és felszabadításuk csupán arra volt jó, hogy a malomjogot biztosítsák számukra. Akadt közöttük olyan, akit ugyan papíron felszabadítottak, utána letöltötte inaséveit, pl. Joó Pál 10 éves fiú 1851-ben felszabadul, de 1857-ben is szerepel ismét a felszabadítottak között. Kamerer Károly viszont 1852-ben 3 évre beiktatott inas, mindössze 10 éves, de már 2 V2 évet eltöltött atyja malmában, s ebben az évben felszabadítják. Inasfelvétel Inasnak felvenni csak azt lehetett, aki előmutatta születési és elbocsátó levelét, illetve amíg meg nem szerezte, ideiglenesen vették fel. Okmányait a céhládába helyezték. Vácott a próbaidő 6 hétig tartott, ha megfelelt a hely, úgy beszegődtették az ifjút. A tanulóidő általában 3—4 évre terjedt. A jegyzőkönyvbe iktatás többször évek múlva történt meg, éppen azért 1847-ben határozatba hozzák: a mester, ha inast kíván bemutatni, személyesen a céhgyűlés színe előtt álljon, különben inasát be sem iktatják a jegyzőkönyvbe. 28 Az inas vagy magát ruházta, vagy a mestere. írásba foglalták azt is, ha szabadulóruhát kapott. Keresztapának két mestert jelöltek ki előmenetelének ellenőrzésére. Beíratópénz 1784-ben 2 ft, az 1838-as privilégiumban 1 ft 30 kr, azonban továbbra is a 2 ft fizetése maradt szokásban. Tanításért bizonyos öszszeget kérhetett a mester, azonban ez 20 ft-nál több nem lehetett. 1853-tól inasiskola nyílt Vácott, tanítójuk a céhtől 2 p. ft-ot kapott. Ezen túl a felvett inasnak 12 kr-t kellett fizetni az inasiskolai kiadások némi pótlására. 29 Az inasnak felvételekor megmagyarázták kötelességeit és jogait. Ha elhagyná mesterét és visszatér, minden napért egy héttel tovább inaskodik. Rossz bánásmód miatt otthagyhatta, ilyenkor más mesterhez adták. Gondoskodtak arról is, ha mestere meghalna, mi legyen vele, ott maradjon-e régi helyén. Ha biztosítva látták mesterségbeli továbbfejlődését, úgy helyét nem változtatták. Némely mester inasának a szabadulóruhát megtagadta. Gügyéi Sándor 1835ben panaszolja: „négy esztendeje letelt, mestere mégsem szabadítja fel, szabadulóruhát tett ígérete szerint csináltatni neki nem akar". A céh közbelépésére sérelmét orvosolják. A felszabadításért pl. 17844эеп 5 ft-ot kellett fizetni. Később az 1838-as privilégiumban a felfogadási bér, 1 ft 30 kr letétele mellett megtörtént a felszabadítás. Mesterember fia fél taksát fizetett. Az inas felszabadulásakor tanulólevelet kapott. 1863-ban a legénység kérte, hogy őket is hívják meg az inasfelszabadításhoz. Régi szokásra hivatkoznak, mely szerint azt „öreglegény" végezte. A céhgyűlés hozzájárul a kéréshez, s 80 kr-ban határozza meg a legénységnél „divatozó" felszabaduló-beíratási pénzt. 30 219
