Ikvai Nándor szerk.: Fejezetek Pest megye történetéből I. (Studia Comitatensia 7. Szentendre, 1979)

Novák László: Nagykőrös mezőváros önrendelkezése (az 1747. és 1817. évi statútumok)

XXV. Tilalmas határokon belől marháját senki ne bocsássa, mert ha ott tapasztaltatik, minden Marhátúi egy egy márjást fog fizetni, és a' káris rajta meg vétettetik. XXVI. A' közönséges haszonnak előmozdítására Esztendőnként szokásban volt az, hogy minden külön kényeres Gazda kaszálláskor kaszást adgyon egy hétig, sokan penig mikor annak ideje vagyon tsak kitsiny dolgokértis el mulasztyák, 's panaszolkodnak azon, hogy egyik ád, 's másik elébb áll, azért, ha valaki az illyetén közönséges szükséges szolgálatot nem tselekedné, Bírák Uraimék kaszást fogadván számára, mind a' fizetését, mind penig az eledelét tartozik meg fizetni. XXVII. Ha midőn valakinek kívánságára a' Nemes és Betsületes Tanáts közzül Mezei Kertnek, szőlőknek, és más dolgoknak el intézésére vagy betsüllésére Fő Bíró Uram parantsolattyabul ki küldettetnek, olyankor másoknak használván, magok dolgaiknak félre tételével egész napot, többetis, tapasztalható károkkal el töltenek, mely fáradságokat ő Kegyelmeknek ingyen senki sem kívánhattya, azért, a' kinek kívánságára ki mennek, étellel, itallal, és egy egy napi fáradságoknak jutalmávalis az tartozik. XXVIII. A' Nemes és Betsületes Tanátsnak joakarattyábul valaki a' Feketén vagyis másutt a' Város határán Mezei Kertét bír, úgy tartya ugyan mint örökjét, mind azonáltal nem szabad azt senkinek el adni, és másoknak kárával magának használni, hanem holta után a' Nemes Városra vissza szállyon; ezt peniglen kell érteni azokrúl a' Mezei Kertekrülis a' mellyek ennek előtte Város adományai voltának, és némellyek az ollyanokat vagy el adták örökösen, vagy el zálogosították, tehát azok a' magok pénzét Esztendő el forgása alatt viszsza vegyék, másként a' Kert nélkül el lesznek. XXIX. A' Vermekre való gondviseletlenség miatt gyakorta nagy károk és veszedelmek következnek, kivált Felséges Királyunk vitézlő Rendéi, úgy Utasok, 's Lakosok Jószágai és személlyek iránt, azért kiki, maga vermére úgy vigyázzon, hogy tsinálatlan ne hadgya a' fel bontás után, vagy ha akármi oktul bé szakad, azonnal bétsinállya, másként, akarminémű kár az illyetén gondatlanságbúi következik, tulajdon maga költségébül tartozik meg fizetni, vagy ha a' kár előtt a' verem gondviseletlénül találtatik, bévágattatik. A' szeméteknekis, és ganéjoknak az úttzákra való kihordása tilalmaztatik, valamint a' Czefrének, és Törkölynek ki hordása is. XXX. A' mely szolga, vagyis szolgáló valakihez egyszer el szegődik annakutánna penig mást gondol, ismét más gazdát választ magának, hazug pénzt három Forintot tartozik fizetni, mélyis rajta mentség nélkül meg vétettetik, és azon Gazdának, a' kihez elébb szegődött viszsza adattatik. XXXI. Sok rendbéli villongások, és perlekedések szoktak történni az Fiak, és Testamentum nélkül meg hólt embernek Jószága iránt az attyafiak között, melyrül ez volt szokásban, hogy némely Aszszonyi állat kevés ideig lakván férjével, az Urának holta után mindennemű Jószágát addigis míg az Urának nevét viselte, annális inkább ha Férjhez ment a' Férjének attyafiai el vették, nem külömben, ha a' Férjfinak Felesége elébb meg hólt magzatok nélkül, valamely ruha és ágybéli jószágot adtának a' szülék Leányoknak holta után sok perlekedések általis viszsza vették; annakokáért ez rendeltetett: A' mely ruha, és házbeli jószágot a' vőlegény a' menyaszszonynak a' menyegzőnék tisztességéért ád, minekelőtte egybe kelnének, meg halván a' Menyaszszony, soha a' Vőlegény viszsza né vegye, annális inkább, ha tsak kevés idejigis vélle élénd, 190