Ikvai Nándor szerk.: Fejezetek Pest megye történetéből I. (Studia Comitatensia 7. Szentendre, 1979)

Balanyi Béla: A három város és II. Rákóczi Ferenc szabadságharca

Commun! vocem et suffragio Senatus Kőrösiensis determináltatott valamelly Kglmes Urunk eö Nga Táborán az Országh Szolgálattyában ökör avagy ló elveszett vagy megdöglött s az ellenségtől el nyeretett Impositiojában azon gazdának az kié volt az ökör 8 Tallérban az Ló penig 7 Tallérban acceptáltatik : Szekér Penig 2 Tallérban." Mindkét város adókönyveiben számos hely található, hogy elveszett barma, lova, szekere adójába beszámítódott. 106 BKML. KVL. Adatok Kecskemét város történetéhez. I. 3. o. 107 HJ.: KVT. IV. к. 271—273. о. 42. oki., 100—101. о. 108 1. ta. mű 99. о. 109 1. ta. mű 276—277. о. 110 1. ta. mű 274. о. Eredetije BKML. KVL. Ro. 1704. évi kötetben. 111 1. ta. mű 101—102. o. 112 1. ta. mű 101—102. o., 273—274. o. 43., 45. oki. 113 1. ta. mű 102. o. 114 1. ta. mű 105. o. 115 1. ta. mű 278—279. o. 47. oki. 116 1. ta. mű 279. o. 48. oki. Kelt Miskolcon, 1704. febr. 6-án. Fejedelmi rendelet másolata. 280. o. 49. oki. Jánosi János fejedelmi biztos Jászberényben, 1704. febr. 11-én kelt parancsa Pest megye lakóihoz. Kecskemétre rendeli szemlére a lóra ült három városbelieket. 115. o. A három város által kiállított lovas katonaság száma. 117 1. ta. mű 105. o., 281. o. 50. oki. Andrássy István, a Duna—Tisza közi kuruc hadak főparancsnoka is fegyverfogásra szólítja Nagykőrösön, 1704. február 14-én Pest megye lakott helyeinek népét. Kecskemét, Izsák, Pataj, Dömsöd, Tass, Ócsa, Némedi bíráinak címezte parancsát. 118 1. ta. mű 106. o. PML. NKO. NKL. Szk. Ballá Gergely: Nagykőrösi krónika. Kecskemét, 1856. 85. o. 119 1. ta. mű 103—104. o. 120 1. ta. mű 106. o. 121 1. ta. mű 109. o. 1704. febr. 22-én kiküldött bizottság házról házra járt, összeírta, hogy kik mentek el kuruc katonának. „Kurucságra mentek." 122 1. ta. mű 109. o. 123 1. ta. mű 108. o. 124 1. ta. mű. 109. o. 125 1. ta. mű 104—105. o. „A szegény kirabolt és részben legyilkolt Izsák életben maradott lakosai." A védősánc miatt szűk térre szorult Kecskemét bizonyosan nehezen tudott helyet adni annyi odamenekült népnek, de adott. 126 1. ta. mű 105. o. 127 1. ta. mű 109. o. 128 1. ta. mű 292—293. o. 57. oki. 129 1. ta. mű 110. o. 130 1. ta. mű 110. o., 293. o. 58. oki. 131 1. ta. mű 110—111. o. 132 1. ta. mű 95—96. o. 133 BKML. KVL. Ro. 1703—1704. 12. oki. BKML. KVL. Ak. 1. ta. mű 239., 242., 243. o. Szk. 1704—1705. 37. o. 134 1. ta. mű 128. o. 135 1. ta. mű 117. o. 136 1. ta. mű 113. o. 137 1. ta. mű 113. o. Páter Andrássy Miklós ferences rendi szerzetesként lépett a kuruc hadseregbe. Csuháját mint katona sem vetette le. A tatár katonái dervisgenerálisnak hívták. „Már nem volt ifjú, mikor az olvasót karddal cserélte föl." A krasznahorkai gróf harcias utóda. Különböző rendházak főnökségeit viselte (egri, szendrői, füleki). Károlyi Sándor kuruccá válása után, 1703-ban csatlakozott a mozgalomhoz. Serege a következő nemzetek fiaiból állott: németek, svékusok, szakszók, kozákok, lengyelek, tatárok, magyarok. Ezeket a maguk egységei szerint külön kellett elszállásolni, mert egymás nyelvét sem értették. Seregére vonatkozókat Nagykőrösön 1704. ápr. 7-én a kecskeméti tanácsnak írt leveléből ismerjük. A levél eredetije BKML. KVL. Ro. 1703—1704. évi kötetében található. 138 1. ta. mű 111. o. 139 1. ta. mű 112. o. 140 1. ta. mű 112—113. o. 141 1. ta. mű 113—114. o. 142 1. ta. mű 113. o., 286—288. o. 55. oki. 154