Ikvai Nándor szerk.: Fejezetek Pest megye történetéből I. (Studia Comitatensia 7. Szentendre, 1979)

Balanyi Béla: A három város és II. Rákóczi Ferenc szabadságharca

1705 után már nem találkozunk, Páter Andrási Miklós, Szálai Barkóczy Ferenc, Budai István tábornokok neve is eltűnik 1707 után a Duna—Tisza közéről. Vak Bottyán generális 1709 őszén a másik szemét is örökre lehunyta, Darvas Ferenc tartományi hadbiztost elvitte 1710-ben a döghalál. A három városnak annyi rettegést okozó Glóbitz császári ezredes is, ki Szeged örökös parancsnokának címeztette magát, 1707 őszén letűnt. Elvesztek a hősök és egyre kevesebb méltó utód lépett a helyükre. A szolnoki várőrség parancsnokai is váltakoztak. Ónodi Csiszár István, Berthóty István, Szabó Máté, majd Csajághy János következett. Szűcs Istók is valamely elhagyott kecskeméti temető kopott árkában álmodik a rácokkal való csatározásairól. Nem tudja, hogy a nagyságos fejedelem kecskeméti ellenfelei, Bajtay István „prefectus" régen kivesztek az emberek emlékezetéből. A szegény köznép még ki tudja, meddig dugdosta fegyvereit a ház padlásán a nád- vagy a zsúptetőbe dugva, várta, hátha még egyszer visszatér a fejedelem és szükség lesz rájuk. A cigányság is évszázadokon át őrizgette a cigányprivilégium emlékét. Elfeledve az országos vajda nevét, csak arról tud, hogy Rákóczi adott a cigányoknak szabadságot. A kuruc hadsereget megsemmisítő vereség nem érte. A háború békével és egyezséggel ért véget. A gőgös császári tábornokok is a harcokba belefáradt katonákkal igen óvatosan haladtak kelet felé. A fejedelem átment a Kárpátokon, s még akkor nem tudta, hogy 1711. május 1-éig lezajlott az a főszerep, melyet a sors neki osztott ki. Később felismerte ezt a kegyetlen valóságot, nagy szomorúsággal vette tudomásul, hogy hazáját sem láthatja többé. Csontmaradványai Kassán fekszenek. Népe és eszméje él. Emléke és tisztelete a három városban évszázadok múltán sincs szűnőben. JEGYZETEK 1 Hornyik János: Kecskemét Város Története. (HJ.: KVT.) III. к. 195—200. о. 2 HJ.: KVT. III. к. 272—274. о. Pest Megyei Levéltár. Nagykőrösi Osztálya. Nagykőrös Város Levéltára (PML. NKO. NKL.) Számadáskönyv (Szk.) 1688. 63—65. Pest vármegyére 1500, Sőtér Ferenc alispánra 1500, Nagykőrösre 750, Kecskemétre 500, Kürtre 250 rajnai forint bírságot vetettek ki. Nagykőrös város 1702-ben kapott felmentést a még be nem fizetett bírság megfizetése alól. PML. NKO. NKL. Zártlevéltár. „K" jelzés alatti irat. 3 Szakály Ferenc: Parasztvármegye történetéhez a XVII. században. Századok 1969/4. 690—708. o. Bélteki Pál alispán kihallgatta 1674. június 28-án a kunszentmiklósi, szabadszállási és szalkszentmártoni paraszthadnagyokat, hogy miért tette le a Duna—Tisza köze parasztsága a fegyvert, amit a vármegye adott a kezébe. 4 2. ta. mű III. k. 355. o. 55. oki. 5 2. ta. mű III. k. 347. o. Bács-Kiskun Megyei Levéltár. Kecskemét Város Levéltára. (BKML. KVL.) Régi oklevelek (Ro.) 6. k. 107. oki. Sőtér Ferenc alispán levele, melyben a hírek vele való közlésére és arra, hogy vigyázzanak magukra, figyelmezteti a városokat. A hírek közlésére 1694-ben is emlékezteti őket. BKML. KVL. Ro. 7. k. 13. oki. 6 PML. NKO. NKL. Adókönyv (Ak.) 1710—1711. 31. o. „N. Jó István f. 1. 9 Pest alól ragadtatott lova ide acceptaltatik." PML. NKO. NKL. Ak. 1710—1711. 172. „Császár István Pest alatt elfogott ökre árában Balogh Györgyre tudott fi. 4. polt. 8." 7 Balogh Sándor: Abony történeti és művészeti emlékei (1451—1741). Abony, 1975. 94 95 o. 8 PML. NKO. NKL. Számadáskönyv (Szk.) 1689—1690. 140—269. o. 9 Kiskunság. 1968/1—2. sz. 171. o. PML. NKO. NKL. „Törökk oklevelek" DXCIX. oki. PML. NKO. NKL. Szk. 1660. 168. o.: „Szolnoki Bék eleiben az Tatár járása felől be küldött Pöczök Jánosnak költséhet adtunk d. 40 az Tatár reánk nem ereszté151