Ikvai Nándor szerk.: Fejezetek Pest megye történetéből I. (Studia Comitatensia 7. Szentendre, 1979)

Balanyi Béla: A három város és II. Rákóczi Ferenc szabadságharca

Mihály, Szira Gergely és Nagy Péter parancsnokolta. Közülük Nagy Péter a csata hevében elhagyta lovasait és a Földvár felé elvágtatott. Csata végén jött csak elő. Nem kívánta a bőrét kockáztatni a nagykőrösiekért. A rácok lovassága sem lehetett sokkal nagyobb számú, mert nem tudtak volna velük sikeresen szembeszállni. A lövöldözésben a védők közül Szűcs Gergely fejlövést kapott és meghalt. A város lovasai közül a krónikás apját. Ballá Gergelyt, aki több rác lovast levágott, üldözésük elől menekülve lova a Gógány szélénél megbotlott, „kardforgató" kezét megvágták, az elejtett kardját hasába szúrták. Mint haldoklót, ruháiból kivetkőztetve ott hagyták. A rácok támadása után hazatérő körösi emberek rátaláltak, hazavitték és a kecskeméti borbély kezelésbe vette. A hasán levő seb begyógyult, de keze összezsugorodott, és soha nem tudott vele jól fogni. A rácok a külső városban levő házak tetejére vitték tarackjaikat és lőtték a belső várost, de az ellenállást meg nem törhették. A vörös ruhás német tiszt is súlyos sebet kapott. Ez után jobbnak látták a harcot abbahagyni és távozni. A külső városban házakat gyújtottak fel, hogy magukról elvonják a védőket. Majd halottaik egy részét és sebesültjeiket felrakták a szekereikre, melyeken gazdag zsákmányt akartak Kőrösről vinni, a védelem hősiességén múlt, hogy nem vihettek. Elvonultak, d» a városon kívüli jószágok nagy részét elhajtották. Az ütközetben 12 lovas katona esett el. kiket a templom kerítésén belül temettek el. Fogságba esett 15 magyar katona, kiket a Sőtér Tamás ezredes fogságába esett rácokért cseréltek ki két hét múlva Szegeden. A történteket az esemény után, az 1750-es években Ballá Gergely írta le, mintegy 42 év múltán. Atyjától és másoktól, kik az eseményeket átélték, hallotta a történteket és élményszerűen adja elő.

445 A kecskeméti lovasságot és gyalogságot nem merték segítségül küldeni, mert számítani lehetett arra, hogy a hazafelé tartó rácok rácsapnak Kecskemétre. Ez elmaradt, mert arról is értesülhettek, hogy Szűcs Istók felkészülten várja őket. Nagykőrösre emiatt kecskeméti segítség nem érkezett. Megmenekülését azonban Nagykőrös is Szűcs Istóknak és Mester Gergelynek köszönhette. 1708-as és 1709-es nagykőrösi nyilvántartásokban történt bejegyzések utalnak a rácokkal való harcra. Gyüge Mihálynak 1709-ben 3 forint és 30 dénár adóját elengedték ..Pattantyúságáért"/

146 Az 1708/9-es feljegyzésekben ez olvasható: ..Szabó Márton D. 7. f. 16. Ezen Embert a Pogány természetű Rácz ellenség levágván, ökreit és teheneit is elhajtván, feles árvái maradvván az bs Tanács Feleségének Dicait Condonolta.'''''

17 „Thót Andrásné D. 2. f. 4. P. 28. Olasz Márton tehene superfluit tudatik ide f. 1. p. 18. d. 2. A Többi mint hogy Férje a Rác ellenség által esett el condonoltatik Saltis."''

48 „Rozsnyai Lukácsné D. 1. f. 2. P. 14. Fia haláláért elengedték.. .'"

,49 Ezek a város védelmében haltak meg. Ugyancsak az 1708-as feljegyzésben olvasható: .,Harangozó István D. 4 }

/

2

. f. 9. Die July adott polt. 22. d. 2. Rabságon veszett el engedődött."

450 ,.Bereczky Gergely D. 3 у

2- £• 8. P. 9. Rabságért elengedődött."

451 Ugyancsak a rácokkal történt harcra utal: „Szikszay Pál D. 12. f. 28. P. 8. Die 23 Febr. adott polt. 34. f. 4. Adott egy ökröt in f. 15. item egy tinót f. 9. Ezen restencia hajlót az Kis Demeternek. Sebeinek gyógyítására rest. f. 3. P. 14."

452 Az adókönyvben 1709-ben is szerepel Kis Demeter. „Kis Demeter D 1 V2 f- 2. A Rácz ellenség rajtunk tévén akkori Sebei Sérelméért el engedődött."

453 Ez lehetett vajon Ballá Gergely apja? Ma már felderíthetetlen, pedig a krónikás által leírtak vele azonosíthatók.

454 Az említett bejegyzések a krónikás által előadottak valódiságát igazolják. A rác támadással kapcsolatosnak vélelmezhető a város mai belterületére eső, de az 1700-as években meg a város és Bokrosi szőlők közötti legelőn, a mai Niklosz János u. 20/c alatti telken 1968. márc. 30-án talált sírok, melyekben két-három ember csontjai feküdtek szétvert koponyákkal, üszkös csontokkal egy-egy sírban, melyeket villákkal hányhattak gödörbe. Az ellenség halottait szokás volt temetetlenül hagyni egy ideig. A fejedelem a Nagykőrösön történtekről valószínű a szenátus ülésének időszaka alatt értesült Egerben (1708. szept. 5—25.)

455 Hetek, hónapok múltak el, míg a megrémült nép élete a hétköznapi megszokásba visszaterelődött. Legelőször a város védműveit hozták rendbe. A védelmet megszervezték, mert senki nem biztosította a várost, hogy a rácok látogatásukat alkalmasabb időben meg nem ismétlik. A sáncok javítását mindig az a tized végezte, amelyik külső határán húzódott. Mint ismeretes, Nagykőrös 4, Kecskemét 12 tizedre oszlott. A ceglédiek sem várhatták az eseményeket tétlenül. Ha következtetni tudtak, érezniük kellett, hogy ők következnek. Ismét elérkezett a betakarítás ideje, a szőlők, őszi gyümölcsök szüretelése. Ismét mozgalmasak lettek a napok a dézsmagyűjtő pincék körül („Nagykűpince"). Ismét 132