Ikvai Nándor szerk.: Fejezetek Pest megye történetéből I. (Studia Comitatensia 7. Szentendre, 1979)

Balanyi Béla: A három város és II. Rákóczi Ferenc szabadságharca

A katona temetéséről is, ha a városban halt meg, ott kellett gondoskodni. Nagykőrös 1705-ben Nagy Péter hajdú temetésére 2 tallért adott.

378 Ez a hajdú bizonyára a város által kiállított gyalogos volt. A sebesült katonák gyógyításáról a városok gondoskodtak. Elsősorban a saját maguk által felszerelt katonákéról, de a parancsnokok kérésére másokéról is. Ugyancsak nagykőrösi iratokban találhatók ilyen feljegyzések. „1705-ben Félegyházi Pál Ür katonájáért kapitány Szűcs János kérésére fizettünk a borbélynak Tall. 1 P 12. "

379 „Item 3 septembris Nagy Péter Gyógyításáért a Borbélynak Tall 3."

380 Ez az a Nagy Péter lehet, kinek a temetése az előző bekezdésben szerepel. 1706-ban és 1707-ben kisebb-nagyobb tételben sebesült katonák gyógyítása szerepel a város számadáskönyvében.

38J A kuruc csapatok fegyelmét fenntartani nem lehetett könnyű dolog, egyes tisztek még a katona megvagdalását is alkalmazták. Csajághy János kapitány 1706 augusztusában Kecskeméten tartózkodott Barkóczy Ferenc seregével, és haragjában Túri János nevú hajdúját karddal vagdalta meg. Mivel katonának nem volt mivel fizetni a gyógyítást, így a város alamizsnaként 4 garast adott neki.

38

'

2 Ferenc János nevű katona kezén esett sérülés gyógyításáért 1705-ben 1 tallért fizetett Antal Mártonnak.

383 Katona temetésére Kecskeméten 1708—1709-es adókönyvben találunk feljegyzést, 1 garas 1 dénárt adtak az eltakarításra.

384 Kecskemét 1707. okt. 20-án Johann Friedrich Glóbitztól, Szeged várának örökös parancsnokától védlevelet kapott, melyben a kecskemétieket a császár hűségére viszszatérteknek mondja.

385 „örökös" parancsnoksága már nem soká tartott, mert november 24-én új parancsnok, Dámján Hugo Virmondt jelentkezik Szegedről és Kecskemétet fizetésre szorgalmazza, mert 60 tallérnál többet fizetni nem tudott.

380 Kecskemét kénytelen volt kétfelé adózni, ha békén kívánt maradni, de ez sem jelentett békét, mint a korábbi szegedi védlevél sem. Ezért a nagyobb biztonság érdekeben a másik két várossal a fejedelemhez folyamodott, hangoztatva Kecskemét szomorú helyzetét, melyet a rácok támadása miatt elszenvedett, és a másik két város hasonló támadást várhat. A fejedelem a folyamodványt Bercsényi Miklós főgenerálishoz utasította. Valószínű, hogy írtak a főgenerálisnak is. Sőtér Tamás ezeres kapitány kapta feladatul a három város védelmét. Az év második fele anélkül záródott, hogy nagyobb veszedelem történt volna. A városok lakói a gabonaneműjüket learathatták, kicsépelhették, elvermelhették. A szőlőt is leszüretelték és a mustot leszűrték. A bordézsmát is beadták a városok pincéjébe, a szőlőt is betakarták. De a fegyverek kéznél voltak, a lovak is készen tartva, hogy szükség esetén azonnal lóra kaphassanak. 126