Ikvai Nándor szerk.: Fejezetek Pest megye történetéből I. (Studia Comitatensia 7. Szentendre, 1979)
Balanyi Béla: A három város és II. Rákóczi Ferenc szabadságharca
soknak bort vettek (68 tallért és 4 pol túrát fizettek érte). Egy lovat is kellett nekik venni. Az említett dolgokra 576 tallért és 6 poltúrát fizettek ki. 365 Egy katonai beszállásolás 1—2 hétnél tovább nem tartott, ha sürgette a parancsnokokat a kötelesség, akkor 2—3 napnál több ideig nem maradtak. A nagy menetekben ember, ló elfáradt, eléhezett, a felszerelés is rongálódott vagy használhatatlanná vált, a parancsnokok azt mindig ott pótolták, ahol tudták. Ha közeledett valamilyen nagyobb had, akkor a városok megbízottat küldtek eléje, hogy az igényét már előre tudják. Hol akar szállásolni, állandó jellegű katonaság vagy mezei had az érkező, hány ember, hány ló élelmezéséről kell gondoskodni. Nyáron nem szállásoltak a településekbe, rendszerint azon kívül táboroztak. Oda kellett nekik kivinni a vágóállatot, kenyeret. A vezető tisztek a városokban rendszerint a főbíró és más vezető emberek házába szállásoltak. Kecskemétről 1707. május 2-án Szentkirályi János és Garay János főjegyzőt küldték Tápiószelére egy háromés egy kétlovas kocsival. 366 Vessünk egy pillantást a katonaság borfogyasztására. Bottyán János a dunántúli hadjáratára csak Kecskemétről 580 akó (324,8 hl) bort vitt magával. 367 A katonák Kecskeméten 1706-ban 3055 akó (95,4 hl) bort fogyasztották. 368 Az 1706-os borfogyasztó katonatisztek közül Csajághy János ezredes, hajdúparancsnok járt az élen, 1706. május 1-től aug. 6-ig (12 hl). 369 Palocsay István nevű komisszárius 1707 februárjában következett utána, mert tizedmagával végrehajtás céljából jött, 7 akó bort vett magához Kecskeméten való tartózkodása idején. 370 (Palocsay István Károlyi Sándor főgenerális megbízott élelmezési tisztje volt.) A kecskeméti kocsmákban az első öt hónapban 18 222 pint bor fogyott el, ebből az utas katonák 353,5 pintet, a beszállásolt katonák 766 pintet ittak meg. 371 Ezért a borért nem fizettek, ezt mint „bitang" bort tartotta nyilván a kocsmáros, melyet beszámoltak neki, mert a főbíró rendelkezésére adta ki. A katonaság borfogyasztását az is indokolta, hogy a vizek még az Alföldön is különbözőek voltak. Ezektől a vizektől a jövő-menő ember könnyen megbetegedhetett. A hadseregnél még végzetessé is válhatott a hasmenés vagy más, hasonló jelenséggel járó bélfertőzés. Bottyán azért vitt magával annyi bort, hogy katonái szomjúságukat ne vízzel oltsák, a hideget se érezték annyira a bortól. Milyen okból, nem tudni, de 1707. februárban a kecskeméti áristomban (tömlöcben) ceglédi embereket tartottak fogva. A tömlöcöt nem fűtötték, a tanács ezért bort adott a foglyoknak, hogy ne érezzék a hideget. 1707. február 25-i elszámolásból kitűnik, hogy 15 pint bort szolgáltattak ki a részükre. 372 Lehet, hogy a ceglédi vezető emberek ültek ott fogságban, mert ebben az időben gyakori dolog, hogy valamit nem tudtak, vagy nem akartak végrehajtani, vagy a nyilatkozatukat találta sértőnek valamelyik katonai parancsnok, ezért áristomba záratta őket. Érdekes, hogy 1706—1707-ben elfogyott a város kocsmáiban 49 019 pint bor, ebből 12 178 pintért nem fizettek, tehát a bitang bor évente nagy mennyiségre rúgott. 373 A három város megmaradt irataiból egy-egy kuruc ezred állományára is fény derül. A nagykőrösi számadáskönyv szerint Sőtér Tamás ezredes parancsnoklata alatti katonaság 1707-ben 706 főből állt. Az ezred a következő módon oszlott meg. Az ezredtörzs 23 főből, az ellátó-, szállítószázad 74 főből állott egy-egy főhadnagy vagy hadnagy parancsnoklata alatt. Nem számozták a századokat, hanem a parancsnokló tiszt neve szerint különböztették meg őket. Cseplesz János százada 71 fő, Nagy Péteré 62, Szira Gergelyé 102 főből állt. Ezek a századok gyalogosok (hajdúk) voltak. A lovasság Szűcs István (kecskeméti) főhadnagy parancsnoksága alatt 75 fő, Kállai Miklós főhadnagy (Nagykőrös) vezetése alatt 74 fő, Juhász György 70 fő, Körösi Márton 66 fő, Farkas János 68 fő, Szappanos András 21 fő fölött parancsnokolt. 374 A kuruc lovas katona fölszerelését a nagykőrösi számadáskönyv örökítette meg. A következőkkel kellett ellátni. Nyereg és annak szerszámai (málhakötöző szíjak, hevederek, szügy elő, nyereg alá való pokróc, vezetőszárak, kötőfék, zaboszacskók), kantár. Ez 1705-ben 19 magyar forint, 19 dénárba került. „Feir pénzül (ezüst) f. 9. d. 18." Kardja 6 magyar forint, tarisznyája 20 poltura, süvege 3 f 30 p. Egy csomó töltés (karabélyhoz) 1 máriás. Készpénzt kapott a felszerelés után 7 ft és 10 poltúrát. Köpönyege 14 máriásba, dolmánya 76 pol túrába, az ingéhez szükséges vászon 6 máriásba, lódingja 50 poltúrába került. 375 Egy katonának 1706-Лэап ruházatként a következőket adta Nagykőrös város. Dolmányért 40 poltúrát, nadrágjáért 38 poltúrát, csizmáért 4 tallért fizettek munkadíjként a mestereknek. A ruha anyagául szolgáló abaposztó 6 tallérba került. 376 Katonadolmányhoz veres abát vettek hajtókának, Gsajághy János kapitány ruhájához veres györgyőt vettek. (Györgyő, ruhaanyag neve.) 377 125
