Ikvai Nándor szerk.: Fejezetek Pest megye történetéből I. (Studia Comitatensia 7. Szentendre, 1979)

Balanyi Béla: A három város és II. Rákóczi Ferenc szabadságharca

1707. Rabutin átkel a Tiszán és Budára vonul, a városok harmadszori kiürítése. — Berthóty István a városokon át a bácskai rácokra csap. — Kecskemét elszenvedi a rácok támadását, — nagy a kára emberéletben és vagyonban, Szűcs Istók kiveri az utóvédet Kecskemétről és Szegedig üldözi, megölt görög és török kereskedők. — Szolnokra és Érsekújvárba várművesek mennek. — Katonaság borfo­gyasztása, egységeinek létszáma, ruházata, felszerelése, gyógyításuk és eltemetésük. — Kecskemét Szegednek be­hódolni kényszerül, a rácok ellen védlevelet kér. — A há­rom város a fejedelemtől az ország pénzén tartott ál­landó katonaságot kér, védelmére. Az év januárja a harmadszori kitelepítéssel már rosszul kezdődött. A várható események nem sok jót kínáltak a városoknak. Kecskemét város az elmúlt évben Szegedre küldte s kifizette azt a 20 000 ft-ot, melyet még Herbeville 1705-ben követelt. Az év elején előkészületek történtek az ónodi országgyűlés összehívására. Evégett a fejedelem jan. 1—3-ig Rozsnyóra összehívatta az országos tanácsot. Itt határozták el, hogy a gyűlés elé mit terjesztenek megtárgyalás végett. Az országgyűlést május 1-ére hirdették meg. Az erdélyi rendek március 28-ra Marosvásárhelyt Rákóczi Fe­renc erdélyi fejedelem beiktatását határozták el. A három város az év három hónapja alatt a saját dolgaival foglalatoskodhatott. Károlyi Sándor a telet arra használta ki, hogy a mindig ellenséges, Maros és Körösök közötti rácságra rácsapjon. Febr. 18-án indult válogatott lovasaival Makóra. Másnap Csanád alá vonult. Megérkezett gyalogságával és tüzérséggel ostrom alá vette Csanádot, majd a nagylaki palánkot is elfoglalta. Hadait Belényes és Halmágy vidé­kére pihenőre vezette. Károlyi parancsára Berthóty István brigadéros Bácskára vo­nult és megtámadta az ottani rácokat, február végén vagy március legelején Kecs­keméten átvonult, mint ez a borfogyasztási feljegyzésekből kitűnik. 337 A rácok a rajtuk esett sérelmeket nem hagyták bosszulatlanul. A legalkalmasabb időt kihasználva, amikor Kecskeméten számottevő katonaság nem tartózkodott, sőt a kecskeméti fegyveresek is Nagykőrösön tartózkodtak, 1707. ápr. 3-án hajnalban kétezer rác lovas és ezer gyalogos támadta meg a várost. Már az előző napon kéme­ket küldtek előre. Szinte biztosra jött a sereg éjjel, nagy óvatossággal. Amikor a közelbe értek, talál­koztak egy pusztára menő kecskeméti emberrel, akit foglyul ejtettek, majd kalauzol­tatták vele magukat. Közben meghallották a hajnali harangszót. Egy kissé megle­pődtek, arra gondoltak, hogy lármaharang, de a fogoly megnyugtatta őket, hogy nem az, mert hajnalban harangozni szoktak. A város sáncát a múlt évben újból erősítet­ték. Erős tölgyfa kapukkal látták el, melyeket éjjel zárva tartottak. Mivel Bugac és Jakabszállás felől érkeztek, a Halasi kapunak rontottak és azt fejszékkel szétvag­dalták, majd óriási üvöltéssel ömlöttek be a városba. Egy részük a városkapukat állta el, hogy azokon senki se jöhessen be. Más részük a piacra tódult, és a fallal körülvett templomokat fogta körül. A többi részük szétoszlott a városba. A szétoszlott rácság korra, nemre való tekintet nélkül ölte a népet. Nagy riadalom keletkezett a városban. Ellenállásra egyedül Csaba Mátyás gondolt. Fegyvert fogott és a város nyugati felében mintegy 200 főből álló csapatot szedett maga mellé és a rácokra támadt. A csekély létszámú fegyveres kecskeméti csapatot a támadó rácság kiszorította a vá­rosból, és a küzdelemben mindannyian meghaltak. Mivel egyéb ellenállást a rácok nem tapasztaltak, kényük-kedvük szerint rabolhattak és gyilkolhattak. A város fő­bíráját, Böde Jánost, Szívós János tanácsnokot és más vezető embereket is megölték. Vezetőik a helyszínt ismerő, Kecskeméten cselédeskedő, de hazaszökött rácok voltak. 122

Next

/
Oldalképek
Tartalom