Ikvai Nándor szerk.: Fejezetek Pest megye történetéből I. (Studia Comitatensia 7. Szentendre, 1979)
Balanyi Béla: A három város és II. Rákóczi Ferenc szabadságharca
1707. Rabutin átkel a Tiszán és Budára vonul, a városok harmadszori kiürítése. — Berthóty István a városokon át a bácskai rácokra csap. — Kecskemét elszenvedi a rácok támadását, — nagy a kára emberéletben és vagyonban, Szűcs Istók kiveri az utóvédet Kecskemétről és Szegedig üldözi, megölt görög és török kereskedők. — Szolnokra és Érsekújvárba várművesek mennek. — Katonaság borfogyasztása, egységeinek létszáma, ruházata, felszerelése, gyógyításuk és eltemetésük. — Kecskemét Szegednek behódolni kényszerül, a rácok ellen védlevelet kér. — A három város a fejedelemtől az ország pénzén tartott állandó katonaságot kér, védelmére. Az év januárja a harmadszori kitelepítéssel már rosszul kezdődött. A várható események nem sok jót kínáltak a városoknak. Kecskemét város az elmúlt évben Szegedre küldte s kifizette azt a 20 000 ft-ot, melyet még Herbeville 1705-ben követelt. Az év elején előkészületek történtek az ónodi országgyűlés összehívására. Evégett a fejedelem jan. 1—3-ig Rozsnyóra összehívatta az országos tanácsot. Itt határozták el, hogy a gyűlés elé mit terjesztenek megtárgyalás végett. Az országgyűlést május 1-ére hirdették meg. Az erdélyi rendek március 28-ra Marosvásárhelyt Rákóczi Ferenc erdélyi fejedelem beiktatását határozták el. A három város az év három hónapja alatt a saját dolgaival foglalatoskodhatott. Károlyi Sándor a telet arra használta ki, hogy a mindig ellenséges, Maros és Körösök közötti rácságra rácsapjon. Febr. 18-án indult válogatott lovasaival Makóra. Másnap Csanád alá vonult. Megérkezett gyalogságával és tüzérséggel ostrom alá vette Csanádot, majd a nagylaki palánkot is elfoglalta. Hadait Belényes és Halmágy vidékére pihenőre vezette. Károlyi parancsára Berthóty István brigadéros Bácskára vonult és megtámadta az ottani rácokat, február végén vagy március legelején Kecskeméten átvonult, mint ez a borfogyasztási feljegyzésekből kitűnik. 337 A rácok a rajtuk esett sérelmeket nem hagyták bosszulatlanul. A legalkalmasabb időt kihasználva, amikor Kecskeméten számottevő katonaság nem tartózkodott, sőt a kecskeméti fegyveresek is Nagykőrösön tartózkodtak, 1707. ápr. 3-án hajnalban kétezer rác lovas és ezer gyalogos támadta meg a várost. Már az előző napon kémeket küldtek előre. Szinte biztosra jött a sereg éjjel, nagy óvatossággal. Amikor a közelbe értek, találkoztak egy pusztára menő kecskeméti emberrel, akit foglyul ejtettek, majd kalauzoltatták vele magukat. Közben meghallották a hajnali harangszót. Egy kissé meglepődtek, arra gondoltak, hogy lármaharang, de a fogoly megnyugtatta őket, hogy nem az, mert hajnalban harangozni szoktak. A város sáncát a múlt évben újból erősítették. Erős tölgyfa kapukkal látták el, melyeket éjjel zárva tartottak. Mivel Bugac és Jakabszállás felől érkeztek, a Halasi kapunak rontottak és azt fejszékkel szétvagdalták, majd óriási üvöltéssel ömlöttek be a városba. Egy részük a városkapukat állta el, hogy azokon senki se jöhessen be. Más részük a piacra tódult, és a fallal körülvett templomokat fogta körül. A többi részük szétoszlott a városba. A szétoszlott rácság korra, nemre való tekintet nélkül ölte a népet. Nagy riadalom keletkezett a városban. Ellenállásra egyedül Csaba Mátyás gondolt. Fegyvert fogott és a város nyugati felében mintegy 200 főből álló csapatot szedett maga mellé és a rácokra támadt. A csekély létszámú fegyveres kecskeméti csapatot a támadó rácság kiszorította a városból, és a küzdelemben mindannyian meghaltak. Mivel egyéb ellenállást a rácok nem tapasztaltak, kényük-kedvük szerint rabolhattak és gyilkolhattak. A város főbíráját, Böde Jánost, Szívós János tanácsnokot és más vezető embereket is megölték. Vezetőik a helyszínt ismerő, Kecskeméten cselédeskedő, de hazaszökött rácok voltak. 122
