Bakay Kornél: Honfoglalás és államalapítás-kori temetők az Ipoly mentén (Studia Comitatensia 6. Szentendre, 1978)
184 BAKAY KORNÉL Fontos lenne tudni: az érmék verése és a sírba kerülése között mennyi idő telhetett el? A vélemények megoszlanak, 232 de ezt csak a pontos - kémiai vizsgálatok adta - kronológia dönthetné el. Ismerünk ugyanis több olyan esetet, amikor például I. István és I. András pénze együtt szerepel egy sírban (Eilend I. 254. sír, Vasas 39. sír 233 ), ugyanígy I. András és I. Béla (Bjelo-Brdó 107. és 165. sír 234 ). Vagyis: I. István érme nem bizonyosan 1000-1038 közötti időszakban került sírba, hanem - mint láttuk - sírba kerülhetett 1060, sőt 1070 táján is. Kiélezett polémia tárgya a halotti obulus szokásának az eredete, ezért már most szeretném megemlíteni: nem az a döntő és lényeges, hogy a Gharonpénz bizánci vagy frank hatásra terjedt el, hanem az, hogy az obulus-adás a Kárpát-medencében a X—XII. században nem etnikum-jelző. Néprajzi adatok alapján igaza lehet Szendrey Ákosnak, hogy az ,,itt lakó szlávság hatására, a másvilágra való átkelés megváltásául adták a halottnak". 235 E. Kolniková helyesen veszi észre a legfontosabbat: „Zür grössten Verbreitung Gebiet Mitteleuropas, das im frühen Mittelalter durch gemeinsame politische, wirtsohaftlicihe, handelsgeschichtliche und kulturelle Voraussetzungen gekennzeichnet war", 236 de aztán már nem enged a „markantes Bestattungsritus der Slawen" formulából. Erőfeszítéseket tesz, hogy a nagymorva hagyományból vezesse le a halotti obulus XI. századi divatját, jóllehet a morváknak saját pénzverésük nem volt, 237 és egy jó évszázadig semmiféle obulus-divat nem mutatható ki. A rendelkezésemre álló adatok birtokában úgy látom, hogy a halotti obulust idegen hatásra vették át a magyar királyság népei a XI. század elejétől és éppen a magyar királyság politikai és gazdasági egysége tette széleskörűen elterjedtté. Az egységes (és erős) magyar állam alapvető szerepére Fehér Géza is rámutatott: „Doch selbst wenn dieser einzigartige Entwicklungsvorgang auch schon früher begonnen hätte jener wunderbare Vorgang nämlich, in dessen Verlauf die Kultur dieser von verschiedenen Gebieten angesiedelten, grösstenteils ackerbautreibenden Bevölkerung im Kárpátenbecken immer ausgeglichener wurde, so ist die wichtigste Grundlage dieses Ausgleidhsprozesses nicht nur in der gemeinsamen Lebensweise, nicht nur in der ähnlichen Sprache, sondern in erster Reihe darin zusehen, dass die vorschiedenen Gebiete durch die Einheit des neue errichteten ungarischen Staates zusammengeschweisst wurden und der kulturelle Ausgleich auf 232. KRALOVÁNSZKY 1959/a, 78. - TÖRÖK 1962, 123. KOLNIKOVÁ 1967, 251 skk. - KOVÁCS 1975, 258-259. - KOVÁCS 1976, 127-132. - BÁLINT 1976, 237-242. 233. DOMBAY 1960, 148. - DOMBAY 1961, 69-80. 234. KISS 1973, 337. - Hasontó a helyzet a csa ny telek-dilitori temető 17. sírjában, aihol Péter és I. András érméje volt együtt: SZÉLI 1941, 246. 235. H AMPEL 1907, 15. nyomán: SZENDREY 1928, 24-25. 236. KOLNIKOVÁ 1967, 246. 237. Az érméket aranydarabkák és vas balták helyettesítették volna: KOLNIKOVÁ 1967, 248. diese Weise durch die einheitliche gesellschaftliche Entwicklung zustande kann." 238 (Kiemelés tőlem.) A valódi tudományt a legjobb értelemben vett politikai propagandának sem szabad alárendelni: „ne akarjuk a történettudományt a propaganda fegyvertarává lealacsonyítani." 239 Fél évszázaddal az első világháborút lezáró békekötés után sem lehetett megszabadulni egy teljesen tudománytalan szemlélettől, amely — csaknem mindenáron — a mai politikai határok X—XI. századi visszavetítésével kíván történelmének kedvezőbb alapokat biztosítani. így „állították fel" a X-XI. századi Szlovákiát (I), amely nem létezett. Nagymorvaországot a magyarok 906-ban meghódították és 50 évig a Morvarnedencében is magyar fennhatóság érvényesült. 240 P. Ratkos keményen bírálja a „nagy magyar nacionalista múlt" 241 maradványait, hogy azután ilyen megállapításokat tegyen: ,,.... im kulturell höher entwickelten Raum jenseits der Donau und im Süden der Slowakei im X-XI. Jahrhundert ein wechselseitiger slowakischmagyarischer Bilinguismus bestehen konnte." 242 De ennél is tovább megy, amikor Hont és Pázmán német lovagokat jellemzi: ,,südslowakische Magnaten". 2 ** 3 Nem kivételekről van szó, szinte általános a szlovák szakmunkákban az „alte Slowakei" kifejezés (S lova nia, Sloven ska). 244 Mi is alapelvnek tartjuk P. Ratkos álláspontját: „Abschliessend muss betont werden, dass die Deutung, der von der Archäologen entdeckten Denkmäler der materiellen und geistigen Kultur nicht durch Negation der existierenden zeitgenössischen schriftlichen Quellen vorgenommen werden darf. Deswegen können auch die auf der Negation der schritflichen Quellen aufgebauten Hypothesen keinen gemeinsamen Nenner der Kriterien der modernen Wissenschaft haben." 245 A történeti és régészeti forrásokat csakis akkor interpretálhatjuk tudományosan, ha mindenfajta tendenciózus szemléletet eleve elutasítunk. A szlovák régészek hatalmas és jelentős munkát végeztek a Dunától északra eső terület X-XI. századi történetének kutatásában, s legkiváltképpen Anton Tocik, aki az etnikai kérdésekben is tudományosan mértéktartó. A. Tocik objektíven nyilatkozik: „. . . das ehemalige Nitraer Fürstentum zum Árpadischen Lebensfürstentum wurde." 246 A IX. század első harmadától a X. század elejéig virágzott Nagymorvaország, amelynek azonban a Dunántúl nem volt része. 247 A Dunától északra - jelenlegi ismereteink szerint - a Garam völgye volt a keleti 238. FEHÉR 1957, 302. 239. MÁLYUSZ 1939, 258. 240. GYÖRFFY 1965, 41. 241. RATKOS 1968/ia, 194. - RATKOS 1972, 102-103. 242. RATKOS 1968/a, 206. 243. RATIKOS 1968/a, 206. - IRUTTKAY 1974, 138. - A helyes adatok: KARÁCSONYI 1938, 182-239. 244. A szlovák nép végeredményben a XII. század után alakult ki. Vö. GYÖRFFY 1975, 287. 245. RATKOS 1968, 190. 246. TOCIK 1973, 83. 247. SÓS 1973, 83.
