Ikvai Nándor szerk.: Börzsöny néprajza (Studia Comitatensia 5. Szentendre, 1977)

Kocsis Gyula–Nagy Varga Vera: Perőcsény és Vámosmikola állattartása

teli időszakát a községek nagyobb pusztulás nélkül vészelték át, ugyanis a XV. század végi nevek közül számos folyamatosan megtalálható a XVIII. század elejéig. Perőcsényben jelentős beköltözésről nincs tudomásunk (az újonnan felbukkanó nevek többsége magyar, helyi keletkezésű is lehet), Mikolán viszont a XVIII. század eleje előtt jelentős német betelepülés történt, de a betelepülők a XVIII. század végére elmagyarosodta'k.

8 A megye levéltárának hányatott sorsa miatt még a XVIII. századból sem rendelkezünk olyan forrásanyaggal, amely lehetővé tenné az állattartás részletes képének megrajzolását, így kénytelenek vagyunk a statisztikai, geográfiai leírások meglehetősen szűkszavú, olykor pontatlan leírásaira hagyatkozni.

9 Mi'koláról szólva kiemelik a határ termékenységét, a rétek, legelők nagy mennyiségét és a szarvasmarhatartás jelentőségét. Fényes Elek szerint marhából sokat adnak 4. kép. Hidasól Perőcsényben 5. kép. Hidasól Vámosmikolán. a takarmánytároló pajta mellett Padlása a tyúkok hálóhelye el a lévai és báti vásárokon. Megemlékeznek a perőcsényi határ gazdagságáról, különösen a sertéshizlalásra alkalmas tölgyes erdejéről. Korabinsky Mikolánál nem szól az állattartásról, Perőcsény esetében viszont fontosnak tartja megjegyezni ennek jelentőségét. A XIX. század második felének kitűnő gazdasági szakírója, Galgóczi Károly is azt emeli ki, hogy a Hont megyei községek között az Ipoly mentiek tenyésztik a legtöbb marhát, habár ezek apróbb termetűek, mint az Alföldön neveltek. Az Ipoly mentét különösen alkalmasnak tartja marhatenyésztésre, csak a rétgazdálkodás elhanyagoltsága miatt a téli takarmány nem elegendő. Az igásállatokról szólva — a levéltári forrásokkal egybehangzóan — megállapítja, hogy „ ... Mikolán a nép inkább ökröket tart, mert a rét kevés lévén, könnyebb ennek a teleltetése, hanem az igásjószág gyenge karban áll.". Ez az oka annak, hogy „az idevaló ember nagyon csak kénytelenségből fuvaroz".

10 A történeti források azonban korántsem mutatnak ilyen kedvező képet a községek helyzetéről. Az ipolypásztói uradalom 1801. évi összeírása szerint Mikolán kevés a legelő, a községek határában levő kaszálók nagyobbrészt, a szép bükk- és tölgyerdők pedig egészen az uradalom birtokában vannak.

11 A községek lakosságának jelentős százaléka inquilinus. Ezzel szemben mindkét községben komoly uradalmi majorság található, és nagyon jelentős az uradalmi juhtenyésztés is. A juMszat bérlője kezén Mikolán 500, Perőcsényben 600 juh van, 98