Ikvai Nándor szerk.: Börzsöny néprajza (Studia Comitatensia 5. Szentendre, 1977)
Szabó István–Szabó László: Az erdő szerepe az Ipoly-völgy községeinek életében a jobbágyfelszabadítás után
6. Bemecebaráti, Kemence és Perőcsény az eddigi irodalomba úgy vonult be, mint olyan hegyvidéki község, amelynek életében nagyon jelentős szerepet játszott az erdő. Erdélyi Z. háromszáz év előtti adatra hivatkozik, mely szerint ekkor Bernecebarátiban már favágók és fuvarosok éltek. S később is, főként a századfordulón „ ... Bernecebarátiban és a szomszédos Kemencén a lakosság nagyobb hányada szántóföldjei mellett az erdőn szorgoskodott". 14 E. Fehér J. pedig kitűnő leírást ad arról, hogy Bemecebaráti életében milyen jelentős volt az erdei gyűjtögetés és zsákmányolás. 15 Mindkét tanulmány írója jelzi azonban, hogy a falu életében a gyűjtögetésen túl az erdei fakitermelés mint munkalehetőség csak a múlt század végén lendül fel, s kap kiemelkedő szerepet. Összefüggésben van ez azzal, hogy a káptalani erdők ez időben kerülnek bérlők kezére és azok kapitalisztikus vállalkozás módjára működtetik. Korábban a bernecebaráti és kemencéi erdők nagyobb része védett vadaskert volt, ahová még a gyűjtögető, gallyat szedő emberek sem tehették be a lábukat. „Ott vótak évszázados fák, ott a Csóványoson. Meg akkor a Libics pihenőn. Mer ez hercegprímási erdő vót, vadaskert. Vót itt egy Libics (Lippich) nevű vadász. Az minden évben el szokott József főherceggel jönni. József főherceg I. Ferenc Józsefnek a leszármazottja vót. Na most. Ez minden évbe eljött ide vadászni, és ott lőtte meg az ezredik szarvasbikát azon a helen. Oda egy szép parkot építettek. Környes körül kivágták a iákat, akkor egy olyan emlékoszlopot raktak oda, kőből rakták és az lett ráírva, hogy Libics pihenő ... Ez nekik vót csak fenntartva. Annak idejibe, minden évbe, mikor a vadászat vót, akkor innen a községből 50 meg 60 személy ment ki az erdőbe és úgynevezett spist ittakot csináltak. Ahol spítöltek a vadászok. Az erdőbe, mit mondják, egy olyan 60—70 cm-es út. Az úgy, hogy olyan szerpeni (szerpentin) utakon az erdőbe kiirtották a fákat, mindeneket, és ott egy olyan gyalogutat csináltak. Úgyhogy, mikor ezek mentek vadászni, ők kimondottan tiszta úton mehettek. És akkor ottan ejtették a zsákmányokat. Akkor ott azt még ki is söpörték, asszonyok, meg mindenek. Erre nagy gondot fordítottak, ez minden évben megvót" (Kemence). Ilyen használat mellett természetes, hogy fakitermelés ezen a területen nem folyt és csak egy kis uradalmi erdőn vágták a fát. Tudunk viszont arról, hogy a Börzsöny déli oldalán az Esterházy család erdejében olyan intenzív erdőkitermelés folyt a XVIII— XIX. sz. fordulóján, hogy a hegyi patakok megduzzasztásával külön faúsztatót is készítettek Szokolya környékén. Innen a Dunáig tudták vízi úton szállítani a fát. Valószínű az is, hogy Nagybörzsöny határában is hasonló duzzasztómű maradványait találták meg. A nagyobb arányú fakitermelés ezekben a községékben, s valószínű egészen Vámosmikoláig, ahol az Esterházyaknak még jelentős erdőségeik voltak, egészen a múlt század közepéig folyt. 16 Ekkor szélesíthették ki a folyóvölgy mezőgazdasági övezetét is ilyen mértékig Vámosmikolától délre. Ez pedig azt jelenti, hogy Kemence és Bemecebaráti érseki vadaskertnek fenntartott erdőségeiben kevesebb munkaalkalom adódott, s valóban csak a vadaskertek csökkentése, bérlők kezére adása indított meg nagyobb arányú erdei munkákat. 17 Addig az uradalmi erdők a már említett útkarbantartást, vadhajtást, körvadászatok alkalmával, s némi gyűjtögetési lehetőséget biztosított a falvak lakóinak. Minden bizonnyal ezeket a munkákat a jobbágykorban férfiak, nők robotban végezték az érseki erdőkben. Űrbérrendezéskor hasonlóan kevés úrbéri erdőt szakítottak ki a községek számára ezen a területen is. Kemencén például 304 jogot kapott a község, azaz kb. 304 kisholdat. Természetesen, ez ugyanúgy kevés lehetőséget nyújtott a megélhetésre, mint a korábban bemutatott Letkés és Vámosmikola úrbérességi erdői. 84
