Ikvai Nándor szerk.: Börzsöny néprajza (Studia Comitatensia 5. Szentendre, 1977)
Szabó István–Szabó László: Az erdő szerepe az Ipoly-völgy községeinek életében a jobbágyfelszabadítás után
tősnek számító jövedelemmel járt. Éppen ezért elég nehéz volt elnyerni. Mivel a jobbágy világban a jobbágyok használatában erdő nem volt, elleniben szántóföldjeik és szőlejük őrzésére a község ékkor is tartott csőszöket, a csőszök feladatkörének és javadalmazásának átvitele következett be az újonnan létrehozott úrbéresség erdőőri feladatkörének megszervezésekor. Ha megvizsgáljuk, hogy a korábban a község által alkalmazott községi pásztorok és csőszök, illetve az úrbéresség mezőőri és erdőőri tisztségét betöltő személyek milyen javadalmazást és milyen formában kaptak, majdnem teljes azonosságot vehetünk észre. Mindkettő természetben, a gazdáktól külön-külön kapta fizetségét, s begyűjtési módja is majdnem megegyezett. „Ezek természetben kapták meg járandóságukat. Ök mentek ősszel öisszeszedni. Ki vót hirdetve, hogy hónap vagy mit tudom én melyik napon a mezőőrök, az erdőőrök szedik. Ki vót szabva, hogy nem tudom én, ez kapott tíz mázsa gabonát, csak egy számot mondok, vagy tizenöt mázsát, akkor ezt megosztották (a közbirtokosság tagjai között). Ahány jog vót, ugye, annyi fele. Úgyhogy egy jogra, nem tudom, ennyi kiló gabona, búza vagy árpa, az meg vót határozva, hogy mi jut. És akkor ők mentek körül kocsival, ősszel, és ők összeszedték. Mentek házról házra, és így kocsival szedték össze ők a járandóságukat" (Letkés). Szóról szóra megegyezik ez a pásztorok és szőlőpásztorok (szőlőcsőszök) javadalmának összegyűjtési rendjével, ami a közvetlen és fő javadalmat illeti. Csakhogy a pásztorokat és szőlőpásztorokat a fő javadalmon kívül napi soros koszt is megillette. „De a szőlőpásztorok igen kiváltságosak voltak, hogy azok meg minden napra kaptak ebédet is. Mert az úgy volt megfogadva, hogy koszt is van nekik." (Vámosmikola.) „És a szőlőcsőszök mindenkitül kaptak egy ebédet, áztat a szőlő tulajdonos vitte neki ki, beosztottuk, hogy minden napra legyen neki egy ebéd. Jártak ugye a szőlőbe dolgozni, oszt a szőlőcsősz megmondta, hogy te most hozzál, te most hozzál, és így lett beosztva." (Letkés.) A pásztorok, noha ők egész évi alkalmazást nyertek, s nemcsak egy idényben dolgoztak, mint a szőlőcsőszök, minden háztól kenyeret kaptak, s ezen felül a birkák után természetben sajtot, zsendicét. Szüret után pedig bort, amit házról házra járva maguk szedtek össze a termény járandósággal együtt. „Nekem is vót három birkám pedig. A három juhtól fizettünk valamennyit. Ök adtak ám juhtúrót, sajtot, ki vót szabva, hogy mennyit birkánkint. Ebből ők is részesültek." (Vámosmikola.) Az úrbéresség alkalmazottai kenyeret, lisztet, kosztot nem kaptak. De nemcsak ebben különbözött a pásztorok és szőlőpásztorok javadalmazása az erdőőrökétől. Hanem abban is, hogy a beszedéshez nem fűződött semmiféle szokás, rítus. Meg kell jegyeznünk, hogy a pásztorok javadalmaik összegyűjtésekor minden háznál áldomást ittak, megillette őket Lucakor az ajándék (vesszőzés, heverés), újévkor, húsvétkor, karácsonykor az ünnepköszöntés joga, s az utána járó ajándék. 7 Tehát a kapitalizmus korában létrejött új közösségi testület a mintát a régi, 1848 előtt kialakult gyakorlatból veszi, de hogy mégis új testületről van szó, azt éppen az mutatja, hogy lefoszlottak róla a szokásszerű járulékok, éppen azok, amelyek egy korábbi időszakban ezeket a funkciókat nem puszta hivatallá, hanem egy életforma részévé tették. A kapitalizmus korának jellegzetes megnyilvánulása ez, a hagyományok területén. Sokszor leszünk még tanúi annak, hogy a kapitalizmus viszonyai között felelevenednek régi, látszólag már-már feledésbe merülő hagyományok, vagy éppen új tendenciák válnak egy idő után hagyományosakká, de ezek a hagyományok sokkal több racionális magot tartalmaznak, illetve a gyakorlatot közvetlenül nem támogató, a kapitalizmus viszonyai között feleslegesnek mutatkozó vonásokat már nem elevenítik fel. így nem olyan életteli és komplex egy-egy 75