Ikvai Nándor szerk.: Börzsöny néprajza (Studia Comitatensia 5. Szentendre, 1977)

V. Igaz Mária: Énekes játékok az Ipoly környékéről

bet ismételt anyagot. Az adatközlők eredeti, gyermekkori anyaga és a felejtés mindig kérdésessé teszik számunkra a gyűjtött anyagot. Legidősebb, 80 éven felüli korosztályunk őriz még régi típusú, szövegű játékokat, a következő nemzedéknél már kopottabbakat találunk. Az 50 év körüliek még eltanulták ugyan ezeket, de a változataik már az övéik és nem a régi. Ezután már újabb, egységesebb szövegekkel találkozunk, a variálódás kisebb : a paraszti közösség felbomlása rávetítődik a játékokra is. Itt olyan megállapításhoz jutunk, amelyre a jövőben nagyobb figyelmet kell fordítanunk. Ez pedig a funkció, a játékélet, tehát a játszás körülményeinek igen nagy szerepe a formák eredetében és alakulásában. Hiszen a játékok keletkezése, eredete a gyermek életkörülményeiből adódik. A felnőttek szokásaiból fellesett alapanyagnak látjuk pl. a lánykérés, a lakodalmas rítustöredékeit (küldött kérő, megtagadás, hozomány kialkuvása, a hídon, réven átkéredzkedést vám szedésével stb.). Kétségtelenül gyermeki alakításon estek át ezek a szövegek talán évszázadokon át — és nyelvterületeken keresztül. Talán éppen maga a játszás funkciója őrizte és variálta őket. A felnőttektől eltanult dalok belekeveredtek a játékokba, és sokszor egységesebbek maradtak (Csillag Boris). Más szövegek a gyermek környezetének megfigyelésére utalnak és teljesen gyermeki, frappáns játékokat hoznak létre, nyilván maguktól. (Lopom, lopom a szöllőt.) A változékonyságra, széttörésre magyarázatot ad a játszás módja. Az énekes játékokat szabadban, egyfolytában játsszák, többnyire egyet többször ismételve, a következőt ugyanúgy, sorozatban, bizonyos, csoportonként kialakult sorrendben. Közben azonban kieshetnek részek, a figyelmetlenebbek másképp vezetik a játékot, összezavarják a sorrendet, újonnan hallott dolgokat is beleénekelnek. Játék közben gyakori a vita, hogyan is játsszanak tovább. így jelennek meg számunkra újnak látszó játékok, új kapcsolódások, variánsok. („Mit mos + + Kiskacsa".) A játékmenet és a térforma is így változtathat szöveget. Megállapíthatjuk, hogy területünkön a térforma, a mozgás nem gazdag és alig variálódik. A lány karikázó elkülönül a játéktól: a kör sosem vagy csak egyéni variánsként táncol csárdáslépésben, a kartartás mindig leeresztett kézfogás. Páros táncot mindig egy pár táncol egyszerre. Mi már a felnőttkori táncot látjuk az adatközlőtől, valamiféle gyermektáncot sosem emlegetnek, nem is láttunk. Sajnos a fiatalabb nemzedéktől már sosem láthatjuk, hogyan „játékos" a tánc, azaz annak tanulása, mert ők már nem látják a felnőtteket csárdást táncolni. Nem tudhatunk így a „helyi stílus"-ról sem sokat. A palóc vidéken még nemrégen élő szokásforma: a falun végigsétálás játékkal (az 50-es években még részt vehettünk benne) érdekes térformákat mutat, átmenetet a tánc és játék között. Valójában még ez is fenntartással mondható, hiszen a környék táncaiban ilyenféle kötött térformáról nem tudunk. A további kutatás talán még fényt deríthet néhány problémára, főleg az öszszehasonlítás terén. Adatközlők Az alább felsoroltak részletes vagy kiegészítő adatokkal szolgáltak a játékok gyűjtésénél. (A munka sorrendjében.) Kemence Molnár Lajosné 65 é. Pásztor Pálné 47 é. Molnár Lajos 67 é. Sági József Testvér 80 é. Kelemen Simonne 67 é. Ocsovay Jánosné 82 é. 581